Sziluettek//MarvelxDC

3.

3.

Belle Reve, 3 nappal később

Egy emberi roncstömeg feküdt a szoba falának lapulva. Haja kócosan lógott arcába, bőrét saját maga véresre kaparta, fehér trikója és rövidnadrágja tépetten lógott rajta. Időszakosan hangosan felordított, ami elkeseredett sikolyba fordult át, és öklével a fehér falat verte. Rick már egy jó ideje nézte őt egy üvegablakon keresztül, ami a szobából teljesen észrevehetetlen volt. Keresztbe tett kézzel figyelt, mint sem törődve a körülötte sürgölődő orvosokkal, akik egymás szavába vágva próbálták értelmezni a nő orvosi vizsgálatának eredményeit, és reakcióit. A férfi feladata volt, hogy harcost csináljon a lányból, amiről elsőre azt hitte könnyű lesz, tekintve Eleonora katonai múltját, de ezek az esélyek teljesen eltűntek számára, amikor behozták ebbe a szobába. Egy vastag mappát nyomtak a kezébe, tele a megannyi orvosi jelentéssel a nő felébresztése óta, de elég volt átlapoznia ahhoz, hogy rájöjjön, vele lesz a legnehezebb dolga.

- A többi csak szimplán őrült – morogta magának, ahogy becsapta a mappát. – De abban se vagyok biztos, hogy ő tudja-e melyik a jobb és melyik a bal keze.

- Ha gondolja, bemehet – cincogta neki egy fekete hajú nő, mire Rick a kezébe nyomta a mappát, amit megszeppenve fogott meg a fiatal orvostanonc, de az ajtóhoz tessékelte a férfit. -Ha jelzünk, azonnal ki kell jönnie, mert nem akarjuk súlyosbítani a helyzetet. Próbáljon meg segíteni neki, és ne rémissze egyből halálra.

- Ennél is jobban? – mutatott a lányra. – Az lehetetlen. Maguk tökéletes munkát végeztek, hogy ennél rosszabb már ne legyen neki. Remélem egy összetett mondatot képes lesz kinyögni.

A nő meglepetten hajtotta le a fejét, és gyorsan eltipegett az egyik irányítóasztalhoz, ahol az ott dolgozó férfinek motyogott valamit, aki bólintva lenyomott egy gombot a kezelőpultan, mire az ajtó egy kattanás, majd hangos sziszegés közepette kitárult. Rick habozott egy pillanatot, ahogy belépett az egyik lábával, a szeme sarkából az orvosokra sandított, akik mind abbahagyták azt, amit eddig csináltak, és a férfi, valamint Eleonora között cikázott tekintetük. A bent ülő nő kíváncsian emelte fel a tekintetét, és egy gyermekiesen vidám mosoly tűnt fel az arcán, ami megrémítette a férfit. Ugyan már találkozott az X különítmény minden leendő tagjával, és a saját szemével győződhetett meg, hogy Amanda Waller miféle őrültekből akar csapatot toborozni, de ahogy ránézett Eleonorára, rémület fogta el, ami ritkán szokott megtörténni vele. Az orvosok megerősítették, hogy sikeresen törölték az emlékezetét, de a nő most egy teljesen új viselkedést produkált látogatóját meglátva, kissé olyannak tűnt, mintha újra emlékezne, ami persze lehetetlen volt. Csakis kizárólag June volt képes visszaadni neki az elvett emlékeket, senki más semmilyen módon nem tudta volna ezt megtenni. Eleonórát ezzel lehetett sakkban tartani: együttműködés az emlékeiért cserébe.

-Rick Flag ezredes vagyok, téged pedig Eleonora Evannak hívnak – zárta be maga mögött az ajtót, ezzel a négy fal közé zárva magát a nővel, aki érdeklődve hallgatta. – Azért nem emlékszel semmire, mert elvettük az emlékeidet, és nem is fogod visszakapni őket egy jó darabig. Te nagyon veszélyes vagy, egy kisebb szuperhősháború után került ide, és egészen eddig nem is foglalkozott senki veled, viszont most összeállítunk egy rosszfiúkból álló csapatot, és a tagja lesz. Egyszerű szabályokkal játszunk: ha ellenszegül, megtagadod a parancsot, vagy esetleg szökni próbálsz, meghalsz. Világos?

- Szóval én egy rosszfiú lennék? – nevette el magát a gondolaton a lány, úgy tűnt szórakoztatja az, amit a férfi mondott neki. – Akkor innen az a furcsa érzés, hogy bűnösnek érzem magam. Hány embert öltem meg?

- Senki sem tudja pontosan, csak te. Nem igazán tudunk rólad túl sok mindent, és ez nem is fog változni egy jó darabig, tekintettel a tényre, hogy tőled ebben az állapotban nem kaphatunk választ semmilyen kérdésünkre, de engem nem is igazán érdekel a múltad – állt meg Rick karba tett kézzel Eleonora előtt, aki továbbra sem szándékozott felszállni. – Annyit azért kitudtam venni az aktáidból, hogy jó kis életed volt, ha nem is valami tisztességes munkával, de piszok jól kerestél, és rendezett magánélettel rendelkeztél, egészen a véletlen balesetig, amikor átváltoztál embertelenné. Az alapján, amiket olvastam, nem viselted jól a változást, a saját apád vadászatot indított ellened, te pedig többször is próbáltál öngyilkos lenni, de nem jött össze. Nagyon úgy fest, hogy azon ritka esetek közé tartozol, akiket megnyomorított a hatalmas erő birtoklása.