Tényleg úgy lett ahogy mondta. Miután át öltözött,elkészült elmentünk egy külön neki fent tartott étterembe. Egy 4 csillagos étterembe mentünk, de persze csak zárás után. Nagyon izgalmas volt,hogy csak 2-en voltunk bent. Mind2-en ugyan azt az ételt rendeltük pácolt halat,zöldségekkel és szószokkal.Nagyon jót beszélgettünk,mindenről, az életről,az élet csidáiról.... a rekordjairól, amikor szóba hoztam,láttam zavarba jött,elmosolyodott elpirult.... Ez nekem bevallom, nagyon tetszett.
-De jó zavarba hoztam. Mondtam neki gunyosan.☺
-Egy kicsit. Mosolyodott el.😊
Nagyon gyönyörű volt. És Én végre szemtől szembe láthattam. Nagyon nehezemre esett higgadtan beszélnem vele,legszivesebben a nyakába ugrottam volna... csókolgattam volna.
De tudom, azzal csak mindent elrontanék ... szóval igyekeztem higgadt maradni. Néha észre vette,hogy nehezemre esik, olyankor láttam rajta tetszik neki,hogy igyekszem leplezni rajongásom.
*
Körübelül 1 órát beszélgettünk, és ettünk, nagyon édesen evett. Aztán megtörte a csendet.
- Most, hogy végeztünk,haza viszlek,ugye nem bánnád ha Én vinnélek haza?? •kérdezte,reménykedve,hogy a válaszom "NEM" lesz.
Kicsit meglepődtem,meszeppenve válaszoltam. -Örülnék. ☺
-De jó,Én is örülök... Akkor mehtünk?
-Igen.
Elindultunk a kocsija felé.
Beszáltunk a kocsiba, és az 1. Kérdésem az volt: Ugye van Michael Jackson cd-d☺ Imádom Őt, angyali hangja van.... Elnevette magát, szerényen válaszolt. -Az nincs itt, de Én itt vagyok. Mosollyal az arcán kérdezte: komolyan engem akarsz hallgatni?? Nem volt elég a koncert?
A válasz egyszerű volt. - Belőled soha nem elég. A mosoly mégmindig ott virított szép arcán. Alig birtam megállni hogy oda ne bujjak a vállához , miközben a SHE'S OUT OF MY LIFE-ot énekelte. De ez még csak nem is barátság csupán társalgás, a bálványommal. Szóval nem bujtam hozzá, de a hangjátol bekönnyeztem.
- Jaj megint egy síró rajongó.. mondta mosolyogva.
-Ne haragudj,nem tehetek róla, TE tehetsz róla. •mondtam kuncogva.
-Én? Én ugyan miért? •kérdezte meglepődve mintha nem tudná a választ.
-Igen te.... pontosabban hangod,javitottam ki magam.
*
Közben megérkeztünk haza, végig irányitanom kellett, nagyon ügyes volt. Ide talált😄 Kiszált, és uriemberhez méltóan kinyitotta nekem az ajtót. -Ó milyen figyelmes Ön uram.
• mondtam nevetve.. Mire válaszolt: - Igazán kedves hogy igy gondolja hölgyem... Már nem birta magába folytani a nevetést, eggyütt nevettünk tovább.
Kedves volt még az ajtóhoz is elkisért, nem tudtam mit teszek de a pillanat hevében , betessékeltem a lakásba.
- Nem akarsz bejönni?
-Ez komoly ? Nem bánnád? •hangjában döbbenet hallatszódott.
-Gyere már te lüke. •mondtam hirtelen.. de megis bántam amint kimondtam,azt hittem megsértettem.
De meglepő modon nem, csak annyit felelt: ppffh még hogy ÉN lüke ?.
Mondta kis nevetéssel.
Oké ezt megúsztam.•Gondoltam nyugodtan. De Ez a mondat hagyta el szám: -Mindigis tudtam hogy jó humorod van. -Ez kedves. •válaszolt gyorsan.
*
Ez alatt a pár mondat alatt a konyában kötöttünk ki.... Igazából nem értem hogy, valószinű azért mert nem is figyeltem oda mitcsinálok,csak beszéltem egyfolytában,és Ő jött utánnam. ☺
*
Azt hittem anyuék már rég alszanak de nem ... Ott ültek a konyhában, megvártak. Amikor hirtelen meglátták Mike-ot, le sokkoltak, legalábbis anyu. Nagy rajóngoja Ő is nagy rajongója. Elösször nem hittek a szemüknek , de amikor köszönt.
-Jóestét.
Anyu vissza essett a székre a döbbenettöl. Apu jobban viselte Ő csak annyit birt kinyögni: - hűű...
Sziasztok... akarom mondani , szia kicsim üdv Mr.Jackson.
El nevettem magam.
- Ó ugyan már, hívjanak csak Michael-nek , vagy Mike- nak.
-Hát jó☺ Monta apu.
Kértek valamit?
-Nem köszi . Hát te Mike?
-Én sem köszönöm.
Mivel anyu még mindig sokkosan ült a széken, Mike papírt és tollat kért.
3 autogrammot kaptunk.
- Jaj olyan ostoba vagyok hadd mutatkozzam be. - A nevem David Parker Ő pedig a feleségem Sara Parker.
-Üdv. •köszöntötte őket újra Mike.
Anyu végre megbírt szólalni, de nehezen.
-Üdv.
Már köszöntem volna el mikor Mike megszólalt : Várj fel kisérlek.
-Hát rendben. •Mondtam nyugodtan, nem gondoltam bele .... ha belép az ajtón poszterek mindenütt.
Fel értünk a szobám ajtajához.. és igen ... szóltam neki .
- Figyelj, jobb ha nem jössz be szerintem .. 😊 mondtam megszeppenve..
-Nem is akartam. • Válaszolta Mike mosolyogva.... de ha már megtiltottad ... csak azért is bekukkantok..
Azzal hirtelen mozdulattal kinyitotta az ajtót... - Wooow! 😮😊 • csak ennyit mondott...
-Basszus..
-Mi az ??
-Hát csak annyi hogy szégyellem most magam ..
- Jaaj, ugyan miért ??
-Ezt még kérded? Nézz körül, mindenhol TE vagy, mint egy 16 éves szobája, jaaj csak megne fordulj kérlek..
- Miért •kérdezte cukin kiváncsiskodva..
-Na légyszi .. olyan kiváncsivá tettél.
-Na jó de ne nézz hülyének. Oké?
-Miért néznélek? •Azzal megfordult, és a szekrényem láttan melyen az addig összegyüjtött Michael-es holmim volt kiállitva , angyallal... csak azt mondta :
- De aranyos Ez gyönyörű! Köszönöm.
Mit köszönsz?... •kérdeztem értetlenkedve.
-Hát ezt a szeretetet, törődést.
- Ugyan már nem Én vagyok az eggyetlen akinek ilyen van.
-Az lehet de Én a tiéd láttam, és varázslatos.
Eddig szándékosan nem kérdeztem meg a neved, de szeretnék sűrűbben beszélni veled jó barát vagy, ha nem bánod, olyan kedves szerény vagy, és megértesz..
Persze csak ha nem baj ??.
- Jézusom velem többet beszélnél?
Ezt nehezen fogom fel, persze szeretnék veled többet beszélni.
-Ennek nagyon örülök.
-Hàt még Én .
-Szóval mi a neved ? •Kérdezte mosolyogva.
-Barbara, Barbara Parker.
-Gyönyörű név.
-Köszönöm.
-Az Én nevem Michael, Michael Joseph Jackson. •monta mosolyogva.
-Tudom. •válaszoltam nevetve..
-Akkor jó☺😇.
-A humorod most is csillogtatod.
-Én igyekszem. Hány éves vagy.?
- 23
-Én 32 , de gondolom ezt is tudod.. •mosoly az arcán.
-Igen tudom. ☺
-Érettebnek tünsz 23-nál... Mennyi az idö?? •Kérdezte hirtelen
-1:18
-Akkor ha nem bánod Én indolok is.
- Jaj dehogy bánom..
- Akkor jó, majd még látlak jobb ha tudod. • huncut vigyor.
-Oké.
-Szia. Jó éjt.
-Szia , neked is...
Azzal kiment az ajtón ... Én pedig igyekeztem percek allatt felfogni... azt,hogy valóra vált az álmom. Amint kiment Mike, hátra zuhantam az ágyra ... sírni keztem. Mike boztos ott maradt egy kis időre az ajtó elött mert a hangos zokogásomra kinyilt az ajtó.
Ő volt az.. Oda sietett hozzám át ölelt, ma este elösször.. nem akartam de beleborzongott testem .. serencsére nem vette észre.
-nyugodj, meg.
-Nem lessz könnyű. Mégis csak te állsz itt elöttem .. ez hihetetlen .
-Már hogy is ne lenne hihető, Én is csak emberből vagyok, vagy mi a szösz.. mondta mosolyogva.
-Igen lehet ... elképesztő aurával, személyiséggel rendelkező emeber vagy.
-Ha te mondod. • mondta gunnyal a hangában. Majd puszit nyomott a homlokomra.
-Mostmár tényleg aludj.
-Rendben igyegszem.. -mondtam nevetve..
Kisétált ... végleg elköszöntünk egymástól .......
Legallább is arra az estére. ♡♡Folyt.köv.
YOU ARE READING
Love Story
FanfictionDátum 1990 augusztus 23. 22 éves múltam még tanuló vagyok pontosabban.. Szakmát tanulok.Szabad időmben rajzolni és zenét hallgatni imádok.Kedvencem Michael Jackson. Elég csak rá gondolnom és kiráz a hideg.... ha nem másért,hát azért mert irtóra jól...