Love Story

3.rész

Egy hét telt el, a talákozásunk óta.
Nagyon vártam már a következő alkalmat,hogy lássam.. de elgondolkodtam, hogy láthatnám ujra mikor még telefon számot sem cseréltünk.?
*
A lényeg,a hetem jól telt, bár ugy   tünik szerencsére barátok vagyunk,mégis nagyon hiányzott Mike. Lehetséges közre játszott ebben az is,hogy bár ezt Ő nem tudta de Én többet érezem iránta puszta barátságnál...

Eggyik este apuék elmentek,találkoztak a barátokkal.
Én a szobámban a házidolgozatomat írtam, hirtelen csöngettek.  Azt hittem a nővérem lehet az, Ő szokott csöngetni.
De mikor lementem és kinyitottam az ajtót, a legszebb arc tárult szemem elé. Mike volt az. Hirtelen azt sem tudtam holvagyok. Gondolkodás nékül a nyakába vetettem magam. Nem volt felkészülve, majdnem elvesztette egyensúlyát. Kuncogást hallottam,nagyon édes volt. Miután kibontakoztam karjai szorításából csak akkor tudtam nyugodtan megszólalni.
-Szia. Hát te,hogy kerülsz ide?? Nem mintha nem örülnék csak megleptél,hogy találtált ide? •kérdeztem csodálkozva,mégis boldogan.   Amikor végre hagytam megszólalni,kedvesen ennyit mondott:
-Szia,egyszerűen megjegyeztem az utat.☺ Szerettelek volna látni. Gondoltam beszélgethetnénk, persze csak ha nem baj.? Nem zavarok ugye?
•Olyan édesen kérdezte,majd elolvadtam.
-Dehogy baj! Nem,nem zavarsz gyere be. Apuék nincsenek itthon,szóval anyu nem fog örjöngeni. •mondtam kuncogva.    El nevette magát.
-Min nevetsz?
-Semmi, semmi. •mosoly az arcán.
Ezt imádom benne a mosoly mindig ott van arcán.
-Na mond már!
- A kuncogásodon. Olyan aranyos. •mondta édesen.
-Ez kedves.
A beszélgetés allatt, a konyhában lyukadtunk ki.  Én Csináltam pár szendvicset, és teát. Ez alatt az idő alatt, Mike az ebédlő aztalnál ült,és az elmúlt egy hétről faggatott.
Miután elkészültem,tálaltam aranyosan oda szólt :  - Ó milyen figyelmes!       Megint hallottam a hangjában azt a tréfás gúnyt. Vicces volt.
Leültem vele szembe, és újra megkérdezte:   - Szóval milyen volt a heted??
-Nehéz,mert nehéz a suli. És rossz volt, mert nem tudtunk beszéni.
-Jaj de édes valaki. •monta.
Szerintem valószinűleg elpirultam.
Hosszasan elbeszélgettünk, elmeséltem a hetem, hogy a suliban nem voltam valami aktív amit észre is vettek,nem ilyen szoktam lenni. És azt is,hogy itthon is fura voltam... de itthon nem visszahuzódo, hanem pont az ellentéte, folyton tettemvettem nem birtam magammal,mert vártam,hogy beszéljünk,olyan jól elbeszélgetünk, minden perc élmény.
Mindent igy mondtam neki de a
"Minden perc élmény" részt kihagytam. Az tényleg félreérthető lett volna, nem akartam,hogy megtuggya mit érzek.
Miután elmeséltem történetem Ő következett.
-Én ugyanigy érzek, a stúdióban Én sem tudtam rendesen dolgozni, folyton arra gondoltam mikor lesz időm végre,jönni hozzád. Jó társaság vagy.
-Örülök,hogy igy gondolod mégmindig nem tudom elhinni,hogy TE ülsz velem szemben. ♡♡
-Jaj ne kezd megint. 😊 •gyönyörű mosoly.
-Neharagudj,de a személyiséged az oka, nem minden napi.
-Értem... Ezt miből gondolod?
-Nos gondolj bele amikor a rajóngod fel megy a szinpadra és alig akar elengedni , vagy hogy oda sem ér a karjaidba mert amint belép a konfort zónádba, az aurádtol elájul.?  Erre gondoltál már.
-Hhmm erre még nem, talán igazad lehet •nevetett fel.
Eközben haza értek anyuék. Anyu megint nem hitt a szemének,de már könyebben kezelte a hejzetet.
-Üdv Mr. Parker és Mrs Parker.
•Köszöntötte őket Mike.
-Sziasztok. •mondták anyuék szinte egyszerre.
-Mond nincs kedved  kijönni a kertbe?
•kérdeztem.
-De, szivesen.
Ismét jót beszélgettünk, ami csak eszünkbe jutott, eggyik téma követte a másikat. Körübelül másfél óra telt el.
-Mostmár mennem kell. Jó volt látni.
Mostantól sűrübben látsz. •Mondta vigyorogva.
-Rendben, •mondtam örömmel a hangomban.
-Várj kikéslek.
-Rendben.
Azzal kikésértem, elköszönt anyuéktól,majd az ajtóban aranyosan átölelt.    Nem számitottam rá.
-Szia.
-Szia Mike.
Boldogan tértem vissza a szobámba és a zenéjét hallgatva eltelt még egy újjab nap..