Tarts melegen - Két fiú, egy vonzalom (+18)

2.fejezet: Testvérek

A sok kacat között kutatva hallom, hogy megáll a kocsi a ház előtt. Egy pillanatra megdermedek. Már így elszaladt az idő? Ahogy újra realizálódik bennem a terv, félredobálom a felesleges bokszkesztyűt, az elnyűtt sapkát, a régi bukósisakomat a másik száz holmival együtt, mire a doboz alján meglelem a keresett tárgyat. Csavarhúzó készlet. Fogalmam sincs, hogy került ide, de van egy olyan sejtésem, hogy apa keze lehet benne a dologban. Imádja hülyébbnél hülyébb helyekre pakolni a használandó tárgyakat, mintha a terepen lenne és attól félne, hogy ellopják. Idegesítő.

A bejárati ajtó csapódásától csak még inkább elkap az ideg. Az ablakhoz sunnyogok, onnan kémkelem az udvarunkat. A fekete allapon vörös csíkokkal díszített Mustang shelbyt nem nehéz felismerni. Nagyot nyelek. Most nem lehetek beszari. Ha elég ügyesen lopakodok, feltűnésmentesen eljuthatok a járgányig. A konyhában, mintha a húgom és Cheese alakját vélném felfedezni. Lulu készített annak a fasznak süteményt, biztosan most azzal kínálja. Akadna a torkán egy szép nagy falat.

Olimpiai versenyzőket megközelítő adrenalin szinttel, és olyan testarttással, mint Szméagol a Gyűrűk urából settenkedem, és majdhogynem többször is urra bukva a saját lábamban, botladozom el a kijelölt célig. Hátamat a kocsinak vetve igyekszem nyugtatni magam, a lapos csavarhúzót két kézzel szorongatva kilesek a visszapillantó mögül. Semmi.

Elégedetten visszahúzódom, de tudom, hogy sietnem kell. Határozott mozdulattal kiszúrom az egyik hátsó kerekét. A kerék süvítő hangja a chilisbabfőzelék utáni eseményekre emlékeztet. Kicsit hangosabb, mint gondoltam. Amint leenged, célba veszem a másikat is, csakhogy biztosra menjek.

Letörölhetetlen vigyorral futok vissza a garázsba, amint elrejtem a dobozban a bűntársamat, felbukkan Cheese és Lulu a bejáratnál. A seggfej egyből kiszúrja, hogy valami nem stimmel az ő kicsikéjével. Na, faszfej, ez, hogy tetszik?

A műsor mindent visz. Cheese fejét fogva őrülten ordibál Lulura ráhozva a frászt, én meg röhögőgörcsöt kapok. Egyedül az oldalamba szúró fájdalom állít le. Azt hittem nehezebb feladat lesz eltűnni a színhelyről, de az a barom annyira elfoglalt a kocsi körüli rohangálással és az artikulátlan káromkodásaival, hogy észrevétlenül be tudok osonni a konyhába. Futtában felkapok Lulu sütijének maradványaiból két szeletet, ez a farok majdhogynem az egészet magába tömte. Öreg, egy tepsiről van szó! Felrohanok a szobámba, magamra zárom az ajtót, és az ágyra vetem magam. Úgy nyerítek, hogy bekönnyezem.

Persze, tudom, hogy ezzel még nem állítom meg Cheese-t. Nem olyan fából faragták, de egyik lánynak se tetszik, ha döcögősen indul a randi, pláne, ha a húgomról van szó. Ő szereti a rózsaszínfelhős, fehér lovon vágtató, szőke herceget. Cheese pedig rohadtul nem az.

A szobámban vidáman fütyörészve ellenőrzöm tervem második részét, hogy valóban jól eldugtam-e még kora reggel Lulu lapostalpú cipőit. Igen, képes voltam csak ezért fél ötkor felkelni, nehogy rajtakapjon. Magassarkút vett fel, mivel mást nem talált, halálbiztos, hogy nem indulnak el sétálni.

Öt perc múlva megjelenik Troy vörös sportkocsija. Nagyon jókedvében van, bohóckodik a húgommal, sőt még ki is nyitja neki a kocsiajtót, Lulu csak úgy sugárzik. Cheese már nem annyira. Az egész teste feszült. Mielőtt elhajtanának, Cheese felpillant az ablakomra. Nem láthat a függönytől, mégis úgy érzem, tudja, hogy ott ólálkodom.

Hála a közösségi médiának és Suzan bejegyzésének, kis idő elteltével már úton is vagyok a Luckyba, a város legjobb vendéglőjébe. Leteszem a biciklit a tárolónál, és még jobban magamra húzom sötétzöld Sea Hawk feliratú baseball sapkát. A hely nem annyira zsúfolt, mint vártam. Ezért is szúr szemet egyből Cheese hatalmas háta. Két asztallal odébb foglalok helyet, a falhoz húzódom, innen tökéletesen rájuk látok.