Tarts melegen - Két fiú, egy vonzalom (+18)

3. Fejezet: Anyák

Ráérősen vánszorogtam a pálya felé, a halál faszára kívántam az egész hülyeséget, de már így is kihagytam két edzést, és már kezdtem agyvérzést kapni az edzőtől, mert ilyenkor természetesen megtalált, hogy számon kérjen, mintha olyan fontos játékos lennék.

A többiek már kisebb csapatokat alkotva tréningeztek, velem ellentétben ők élvezik, hogy a pénteki napjukat erre basszák el. Na, ja... fogalmam sincs mi üthetett belém, hogy elsőben jelentkeztem a csapatba. Vagyis de... rémlik valami. Az apám.

- Kepner! – rikácsolja az edző, amint kiszúr a pálya szélén legnagyobb örömömre. – Ha már tizenöt perces késés után méltóztattad végre idevonszolni azt a csontos kis seggedet, kezdheted is a bemelegítést! Tizenöt kör!

Káromkodás garmadáját folytom el magamban miközben farkasszemet nézek az edzővel. Mindketten tudjuk, hogy ezt így nyár után lehetetlen kiviteleznem, meg úgy egyébként is. A fiúkra pillantok, néhányan vigyorogva bámulnak, köztük Cheese is, előre sejtve a végkimenetelt. A faszkalap látványától azonnal elkap az ideg. Már egy hete gyanúsan nagy a csend körülöttem. A múlthét eleji randijára gondolva viszont lenyugszom. Lulu ejtette. Máris jobb kedvre derülök, hogy aztán sóhajtva törődhessek bele a pusztulásba.

Hat körig bírom. Jézus pózban elterülök a füvön, és próbálom magamban tartani a lelkemet. A csapat még csak vissza se fogja magát, hangosan röhögnek, Cheese és Emmett kifiguráz, az edző meg fogja fejét. Nem értem, miért akad ki minden egyes alkalommal a teljesítményemen. Ideje lenne elfogadnia. A csapatban még ő is jobb testi adottságokkal rendelkezik, mint én. Hiába múlt negyven, meglátszik, hogy a középsuliban imádta az amerikai focit.

Az edzés fennmaradó idejében a csapat után kullogok, az edző nem kímél minket, és noha nem tudom utolérni a fiúkat, úgy elfáradok, hogy a végére már alig bírok állni a lábamon. Ráadásul Cheese egész idő alatt figyel. Nem egyszer kapom el a pillantását és a seggfej még csak el sem néz. A kocsi... tudja, hogy én voltam. Kedvem támad hazafutni.

Miután az edző ordítva berekeszti a tortúrát, meggörnyedve, a térdemen támaszkodva lihegek. Megvárom, amíg mindenki eltűnik a színről, még az öltöző ajtócsapódását is, majd seggel célba veszem a gyepet. Igyekszem nem elhányni magam, pedig lehet jobb lenne. A koncentrálás teljesen leköt, amíg árnyék nem vetül rám. Megdermedek. Ha Cheese az...

- Tudja, hogy mit csináltál – guggol le mellém Troy megtörölve izzadt homlokát, jó érzés látni, hogy nem csak én készültem ki az edzés alatt. – Merész húzás volt tőled, az biztos... - vigyorog úgy rám, mintha a legnagyobb haverok lennénk. – de egyben óriási hülyeség is.

- Leszarom – rántom meg a vállam, és csigatempóban feltápászkodom. Troy furán méreget, én meg értetlenül bámulok vissza rá. – Mi a francot akarsz?

- Figyelmeztetni – jön a tömör és velős válasz.

- Ezt bővebben is kifejtenéd? – vetem oda fogcsikorgatva. Troy csípőre tett kézzel hátranéz a suli felé, mintha attól tartana, hogy Cheese felbőszült bika módjára kiront onnan. A jelenetet elképzelve majdhogynem felröhögök.

- Nagyon felkúrtad a kis akcióddal. Valami nagyot tervez, és hiába faggatjuk Emmettel nem hajlandó beavatni a tervébe.

- Négy év múltán már nem tud semmi újjal befosatni, és ez az erőfeszítés is elég szánalmas – célzok a beszélgetésünkre, és elhúzok mellette a magam részéről lezárva a témát, de Troy utánam jön.

- Csak azért szólok, hogy fel tudj készülni.

- Milyen kedves – gúnyolódom, miközben gyökkettővel loholok az öltöző felé.