Kavics és Molylepke kalandjai [BEFEJEZVE]

0. felvonás

*Illum*

Nagyon izgultam... Megszállott, nemnormális hülyegyerek módjára viselkedtem, mióta rátaláltam a Wattpadra. Teljesen megváltoztatta az egész életemet, ami tele volt bántásokkal, sértésekkel és olyanokkal, akik folyamatosan belém rúgtak. De nem zavart, mert az írásban megtaláltam a gödör fenekéről kivezető vékony kis kötelet. Hajlamos voltam rá, hogy minden kis szarság miatt fangörcsöt kapjak. Így mikor felkerült a legelső történetem, és megérkezett rá az első kicsi csillag, annyira üvöltöttem (a boldogságtól persze), hogy fogadni mertem volna rá: Még a szomszédban is hallják.

- Kavics, ne üvölts már ennyire! Annyira idegesítő vagy, pláne, mikor ilyen hülyeségeket írsz... - Szólalt meg mellettem az a hang, amit iszonyúan nem akartam hallani. Örültem, hogy tíz percre befogta végre, de neeeeem, nincs akkora szerencsém...

- Miért is? - Vigyorodtam el szemét módon - Nem szereted a Billdipet, Cipher? - Rühellte, ha én szólítom a vezetéknevén, azt meg mégjobban, ha olyanokat shippltem, akiket ő nem bírt. Jelen esetben őt és Dippert.

Igen. Tudom, tudom. Hogy lehet az, hogy Bill Cipher, az Elme Ura éppen nálam, egy istenhátamögötti magyar faluban bassza a rezet? Egyszerű... Miután szobor lett belőle, megidéztem, és alkut kötöttem vele. Ez az egész...

- Képzeld, nem szeretem. - Jelentette ki határozottan, és a szeme vörösen villant. Ilyenkor rohadt dühös. És én általában félek tőle...

- H-hát, pedig szokj hozzá! - Nagyot nyeltem - Ugyanis itt nem te parancsolsz teljes egészében. - Farkasszemet néztem vele, és az előbbi magabiztosságom régen elpárolgott...

- Úgy látom, értesítőd jött. - Bökött a telefonom felé, mintegy témaelterelésként, és tudtam, hogy most győzött. Ahogy mindig... Nyelvet öltöttem Billre, és felkaptam a készüléket, majd megnéztem, ugyan milyen értesítőt kaphattam pont én...

- Bill... - Meredtem lesokkoltan a képernyőre - Én... - Átnézett a vállam fölött, és elvigyorodott - Díjat kaptam!!! - Annyira boldog lettem, hogy átöleltem, de gyorsan kapcsoltam, hogy "Ez nem lenne épp okos ötlet, te barom..." így gyorsan elengedtem, ledobtam magam az ágyra, és elkezdtem csinálni a díjat. És még véletlenül sem néztem volna fel rá.

- Kagu-chan... - Felvont szemöldökkel néztem a nevet egy darabig, majd vállat vontam, és bekövettem, aztán felkaptam a táskám, és Billel a sarkamban elindultam sakk-szakkörre.

- Te miért jössz mindig velem? – Kérdeztem halkan, visszatartott mosollyal.

- Valakinek vigyáznia is kell arra a lökött fejedre, nem?

- És az majd pont te leszel, mi? – Nevettem el magam, és kicsit lassítottam, hogy Bill beérjen (lebegve, hogy rohadjon meg) és mellette mehessek.

*Kagu*

Fáradtan felhajtottam a laptopom, majd nekiláttam szörfözni a neten. Gondolkodtam egy kicsit, majd megnyitottam a Wattpadot. A szemem automatikusan a profilképem melletti pixelre siklott, majd az örömtől felnevettem. Will azonnal mellettem termett és nézte az apró, vörös pontot. Ránéztem, mire ő is rám és együtt figyeltük, ahogy az oldal lassacskán betölti az értesítéseket.

- ILLUMINATCHO666 válaszolt... - Motyogtam magam elé, szinte a felhasználónak.

- Kölcsön süti visszajár? – Kérdezte halkan Will, mire vigyorogva bólintottam. Válaszoltam a díj alá írt hozzászólásra. Majd egy perc múlva jött rá a következő üzenet. Mosolyogtam, és lenyomtam az entert, majd újra és újra. Egy furcsa ötlet villant az agyamban, és kissé félve írtam a következő kommentet. És visszaírt, sőt, beleegyezett!