Kavics és Molylepke kalandjai [BEFEJEZVE]

4. felvonás

*Kagu*

Egy darabig csak dermedten néztem a képet, majd felpillantottam Beára, aki a kezét tördelve, szemét behunyva ácsorgott előttem, és látszott rajta, hogy a halálára vár. Nos, más esetben a reakciója jó is lett volna, csakhogy nem most.

Ugyanis amikor ismét a képre néztem, majd megint rá, és ezt elismételtem egy párszor, kiszakadt belőlem egy kacagás. Könnyes szemmel zuhantam a padlóra és a mellkasomat kaparva a levegőhiánytól nevettem, és megesküdtem volna rá, hogy úgy nézek ki, mint amikor Mabel körbe-körbe keringett a földön, és közben futott. A látványtól még jobban nevettem, majd meghallottam, hogy Illum is halkan nevetni kezd, de pár perc múlva mellettem végezte levegőhiánnyal küszködve.

- The... Tehe... - Kezdtem fuldokolva, majd röhögve visszadőltem a padlóra. – NEM VAGY ESZEDNÉL!!

Nevetve átöletem, majd barackot nyomtam a fejébe. Egy hatalmas sóhajjal felültünk, majd egy darabig lihegve néztük a padlót. Nem néztünk egymásra, mert tudtuk, ha ezt megtennénk, ténylegesen belehalnánk a röhögőgörcsbe.

- D-de... - Sóhajtottam halkan, majd rá sandítottam. – Ahogy a dal is mondja: ,,Allthebestpeoplearecrazy"!

- Juj, azt de imádom! – Jegyezte meg mosolyogva, majd a telefonját kezdte bújni. – Van terved, hogyan javítsuk meg a portált?

- Öhm... N-nincs. – Vallottam be lesütött szemekkel, majd magamhoz rántottam a hátizsákom. – Nem láttad Lucifert?

- Csak akkor, amikor éppen az erdőbe szaladt, úgy kábé negyedórája! – Mondta közömbösen, fel sem nézve a képernyőből.

Átnéztem a válla fölött, bár tudtam, hogy illetlenség. Majd visítva ugrottam talpra és kezdtem fel-alá rohangászni, mint egy mérgezett egér. Amikor lezajlott a fangörcsöm, visszakocogtam Beához és elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Neked meg van a Napló pdf-je?! Honnan? – Kérdeztem a térdemre támaszkodva és lihegve, mire ő csak vigyorogva nézett rám.

- Internet húgom, internet! – Felelte, majd komótosan felkelt és a portálhoz lépkedett. – Hozd a cuccokat! Hamarosan Ford is köztünk lesz!

Hevesen bólogatva trappoltam utána, és most először éreztem azt, hogy ő a ,,vezető". Igazán jól állt neki ez a szerep, nem azért, csak meglepett, hogy olyan magabiztos.

EGY ÓRA PORTÁL SZERELÉS UTÁN

- És akkor megkérdeztem tőle, hogy... - Elhallgattam, majd Beára néztem. – Te, tudod hogy hívják azt a gyereket, aminek nincs lába, se keze?

- Nem, de mondjad! – Adott engedélyt szemforgatva, de vigyorogva, ugyanis egy óra folyamatos beszélgetés után már tudta, hogy valami faviccet fogok elsütni. Ami fájni fog neki. Nagyon.

Drámai szünetet tartottam, közben meghúztam az utolsó csavarokat, majd leugrottam az állványról és elkurjantottam magam:

- Hát derék-gyerek!

Erre mindketten szakadtunk a röhögéstől – ismételten, mint azt már oly' sokszor -, majd lehuppant mellém a padlóra.

- Hjaj, egyszer a sírba viszel ezekkel a poénokkal! – Mondta nevetve és sóhajtva egyszerre, majd átnézte az utolsó lépéseket. – Szóval... Hogyan tovább? Mert addig oké, hogy Fordot visszahozzuk, de... Mit fogunk tenni?

Tettetett gondolkodás után megszólaltam vállvonogatás közepette:

- Állunk és nézzük, mint borjú az új kaput, majd fangörcstől sikítozva összeveszünk rajta, ő meg csak nézni fog, hogy wut... - Nevetve gondolkodtam tovább, majd komolyabban folytattam. – Nos, ha mégsem tud minket hazajuttatni, akkor... Szükségünk lesz egy... - Sziszegve fújtam ki a levegőt a tüdőmből. – Démonra.