Átkozott remény😕

Part 3-Gólyatábor (2)

10 perc után bejött az ofő. Ismertette, hogy mi lesz a terv mára. Mikor befejezte a mondandóját, az ott álló három kisegítő lány filctollal a kezében kezdték körbejárni a termet. Mind a három más szimbólumot.
- Ki kér még szivecskét?-kérdezte az egyik. Körbenéztem. Bettin, Kálmin (régi évfolyamtársamon) és még sok ismerős arcon láttam szivet.
- Én!-tettem fel a kezem. Féltem, hogy ismeretlenek közé kerülök egyedül. A lány elindult felém és egy nagy szivet rajzolt a bal arcomra.
- Mindenki fogja meg a táskáit, megyünk a buszmegállóba. Hát ez a buszozás nem úgy alakult, ahogy én gondoltam. Betti mellett álltam egyfolytában. Az a tömeg, ami a buszon volt... azta. Az kemény volt. Bettivel már alig bírtuk ki, hogy ne szóljunk a buszsofőrnek, hogy álljon meg inkább gyalogolunk, de persze ez nem történt meg. A segítő lányok oldották a hangulatot.
- Akkor most énekeljünk! Mindenki hangosan énekeljen, mert az a csapatának plussz pont!-üvöltötte egy barna hajú lány és mindenkinek a kezébe nyomtak egy papírt. Najó. Be kell valljam, hogy, bár Betti nem is szereti, de ha éneklésről van szó, akkor üvöltök és ezt ő is tudta. Szóval fél órát utaztunk a döglesztően meleg és emberekkel teli buszban. Ami ez után jött az rosszabb volt mint a buszozás. Fél óra sétálás konkrétan a sivatagban. Homokos terület, nyolcezer ágra tűző nap, egy bőrönd és egy kicsi táskával a vállamon sétáltunk. Az colt a szerencsém, hogy a bőröndömet az ofő helyettes elvitte kocsival a szállásra.
- Add màr ide!-mondtam Bettinek és a nehéz táskája felé nyúltam.
- Nem!-rántotta el a táskát, mikor már majdnem átvettem.
- Akkor legalább a kis táskádat add ide.
- Oké.

Végre odaértünk. Egy nagy focipálya szerűség közepére mentünk, ami mint később kiderült a központ volt. Először még a cuccainkat is ott raktároztuk a pálya szélén. Először ismerkedő játékokat játszottunk, majd másfél óra múlva az osztályom (mert a játékok egy helyen voltak a kilencedikesekkel), egy fa házikóba mentünk, ahol kaptunk egy sima fehér pólót és azt irattuk alá mindenkivel. Majd beköltöztünk a házikónkba. Kaptunk egy kis pihenőidőt majd sportoltunk. Vagyis sportolva játszottunk. Aztán vacsorát kaptunk, ami rizs volt egy rántott hússal. Majd megint pihentünk vacsi után. Elkezdtünk beszélgetni a lányokkal. A fiúk háza előtt ültünk, a kis teraszi asztalnál, mivel úgysem voltak ott. Össze-vissza járkáltunk, zenét hallgattunk, táncoltunk, mint az őrültek. Volt amikor a saját házunk előtt ültünk és beszélgettünk, mert elég sok időt kaptunk. Megcsörrent a telefonom. Apa hívott.
- Szia!-szóltam a telefonomba.
- Na helló. Itt vagyok.
- Hol?
- A Tavirózsa Kempingben.
- Hol vagy?
- A focipályánál.
- OMG. Megyek.
Elindultam Bogival a pálya felé. Apa éppen a kémia tanárommal beszélgetett szóval szerintem megmentettem őt.
- Apaa!-ugrottam a nyakába és nyomtam egy puszit az arcára.-Hogy hogy itt vagy?
- Hoztam neked nasit.-nyújtotta oda nekem a békás gumicukrot és egy kekszes zacskót.
- Ugye tudod hogy csak vicceltem amikor azt mondtam hogy hozz kaját, mivel úgyis közel laksz?
- Persze hogy tudom.-mosolygott.-Na de most mennem kell.
- Köszönöm!-nyomtam még egy puszit az arcára és elment. A kémia tanárom szerintem tiszta hülyének nézett hogy csicskáztatom az apukámat. De az a tanár.. inkább hagyjuk. Bevittem a kaját a házba, majd az volt a feladatunk, hogy elszórt betűtésztákat keressünk a homokban és értelmes szavakat rakjunk ki belőle. Természetesen Bettivel lószar se csináltunk. Sétálgattunk és leültünk egy rozoga hintaágyra. Két perc múlva egy lány csörtetett ki a mögöttünk lévő kis házból és nyitva hagyta az ajtót. Bettivel egymás gondolatából kiolvastuk, hogy miért is ne menjünk be? Tehát benyitottunk. Kettő lány ült egy-egy ágyon.
- Sziasztok!-köszöntünk, majd bemutatkoztunk nekik.
- Ti tesók vagytok?-kérdeztem.
- Nem, de sokan kérdezik.
Körbenéztem a szobában és az egyik táskában megláttam az egyik kedvenc kekszemet.
- Úristen! Ez kinek a keksze? Kaphatok? Imádom.
- Persze!-mondta Kitti
A másik lány Nem voltunk sokáig, de elég unalmas volt az este, mert azt a hülye szókirakós dolgot csinálta mindenki. Az est fénypontja következett. Az osztálynak ki kellett találnia egy koreot egy megadott számra és egy színdarabot. Fergetegesen leégettük magunkat. Ezután karaokeztunk. Persze a hülye osztálytásraim belerángattak egy éneklésbe, mert miért is ne. A party este után mondták hogy most mindenki menjen aludni és reggel hatkor ébresztő. Éjjel kettőre járt az idő. Úgy döntöttünk, hogy nem fogunk aludni, mert sokkal rosszabb lenne, mert nem tudnán felkelni. Egész éjjel zenét hallgattunk, beszélgettünk m, sokat nevettünk. Mikor már mindenkinek lecsukódott majdnem a szeme úgy voltunk vele hogy ide vagy oda negyed óra van már csak, mi alszunk. Hatkor felkeltett az ébresztő. Mint öt darab mosott szar keltünk ki az ágyból. Reggeli után egy kis ébresztő jellegű reggeli torna következett. Ami azt jelentette, hogy futsd végig kétszer a sivatagot, amin jöttél. Miután még jobban mosott szarok lettünk összepakoltunk és hazaindultunk. Ismét fél óra sivatagi menet jött, majd egy tömött buszos utazás. Otthon elmeséltem mindent a szüleimnek. Majd 5 órát zsinórban átaludtam. A két nap, amit sosem felejtek el.😍