Átkozott remény😕

Part 4-Első nap

Szeptember 1.
Indulunk. Felveszem a hátamra az iskolatáskám, egy szürke pulcsit fogok a kezembe és kimegyek a reggeli hőségbe. A kocsi nagy zúgással elindul és a suli előtt a kocsiban ülve két puszit nyomtam anya arcára és beindultam. Fehér matróz blúzban, fekete szoknyában és egy balerina cipőben voltam. Beléptem az osztálytermünkbe. Most már sok ismerős arc vett körül engem. Betti, Matilda, Emma, Kitti és még egy csomó lány. A fiúk közül nem nagyon ismertem az újakat, csak akivel egy osztályba vagy évfolyamba jártam. Bejött az ofő, mikor màr mindenki megérkezett kimentünk az udvarra. Névsorba kellett állni. Bogi mellett vagyok a névsorba, tehát nem éreztem magam egyedül és még Betti is a közelemben állt. Ott álltunk a fa árnyékában 10 percet és az ünnepség elkezdődött. Először az igazgató mondott hegyibeszédet, majd énekeltek és verset mondtak. A műsor legvégén minden újoncnak (vagyis nekünk) kezet kellett egyesével fognia az igazgatóval. Visszamentünk a terembe és három órán keresztül beszélt az ofő. Lediktálta az órarendet, beszélt a tanárokról, elmeséltük egymásnak mi a hobbink és más egyéb dolgokat magunkról. Tudni kell rólam, hogy tavaly óta nincs olyan korszakom, hogy ne szemelnék ki magamnak valakit és ne tetszen meg, bár ezt a tulajdonságomat kedveltem a legkevésbé. Tehát ez most se történt máshogy. Már gólyatáborban szemezgettem egy sráccal. Márk... igen azt hiszem így hívták. Persze ő nem figyelt fel rám, de ezen nem is lepődtem meg. Nem hibátlan a bőröm és nem S-es ruhákat hordok, mint minden lány, ezért nem figyel rám semelyik fiú. Már nagyon vártam hogy végre vége legyen ennek a rettentően unalmas délelőttnek. Kicsengettek. Máris kaptam fel a táskát a hátamra, amiben csupán egy tolltartó és egy füzet volt. Elővettem a fülhallgatómat beraktam a kedvenc pörgős számom és elindultam a régi sulim felé.
"Mira, Sofía, sin tu mirada sigo,
sin tu mirada sigo.
Dime, Sofía-ah-ah, cómo te mira, dime
cómo te mira, dime" -énekeltem már konkrétan hangosan, miközben a forgalmas út melletti járdán táncoltam. Gondolom mennyire néztek hülyének az emberek... de tombolt bennem az adrenalin, mert egész nyáron nem láttam a már nagyon rég óta ismert barátnőimet. 10 perc tánc után megérkeztem. A buszmegállóban ültek és mikor megláttak egyszerre pattantak fel és ugrottak a nyakamba. A fülhallgató kiesett a fülemből, négyen csüngtek a nyakamban és alig bírtam őket lekaparni magamról de nem is akartam.
- Na milyen az új suli?-kérdezte Paula.
- Hát eddig jó.-mondtam.
- Fiúk?
- Hát elég nyomik.-mondtam félrehúzott szájjal. Nem akartam még elmondani nekik hogy van egy srác, mert még én sem voltam biztos semmiben.
- Az gáz.
- Nekem mondod...
Nagyon sokat beszélgettünk a nyarunkról, az első napról a suliban és mindenről ami csak eszünkbe jutott. Nagyon imádtam és imádok is velük lenni. Mikor leszálltam a buszrl egy kicsit elkeseredtem, hogy hamarosan vége ennek a napnak és ennél csak sokkal rosszabb napjaim lesznek. Otthon Youtube videókat néztem majd jött az esti rutinom és az alvás. Bedugtam a fülest és lassan álomba merültem.
"Szeretek aludni, mert az álmaim szebbek mint a valóság."