Az életem egy darabja

2.rész

Mikor kinyitottam az ajtót megállt bennem az ütő.Sziszi volt pasija,Jack és az egyik igen helyes haverja állt az ajtóban.Legszívesebben képen töröltem volna,de tudtam,hogy rossz döntés lenne,ezért inkább csak be akartam zárni az ajtót,viszont Jack megállította kezével a záródó ajtót.
-Ott van Sziszi?-kérdezte.
-Lehet,de nem kíváncsi rád,menj innen!
-Nana,cicuska engedj be minket!Jack teljesen ki van bukva mióta elvesztette a kis...khm...nyuszikáját.-szólt bele a mellette álló srác,mire én kicsit elpirulhattam,de azonnal észhez tértem.
-Na persze! Ha így lenne,akkor nem csalta volna meg egy kis szőke csitrivel!-vágtam rá haragosan.
Sajnos Sziszi meghallotta a veszekedést és oda jött már átöltözve.
-Oh. Grrr cicám,nagyon jól nézel ki. Kérlek fogadj vissza,nagyon hülye voltam,hogy félre léptem. Én csak veled akarok lenni!-próbálta csábítgatni a barátnőmet,aki viszont cseles volt.
-Persze drágám.Vissza fogadlak,de lenne itt valami...
-Mi az baby?-kérdezte,de lassan már a nyála is csorgott Jack-nek.
-Vigyél el Párizsba és kérd meg a kezem!-mondta Sziszi huncut mosollyal az arcán.Büszke voltam rá!
-Hááát...Figyelj cica,jobb ha én most elhúzok.-ezzel a mondattal hátat fordított nekünk és beült a kocsijába.
Viszont a kis csatlósa oda lépett hozzám és sutogott valamit a fülembe,amitől kikerekedett a szemem és elpirultam. Aztán elmentek.
-Mit mondott Eszti?-kérdezte meglepetten Sziszi.
-Ha te azt tudnád...-mondtam full vörösen és elkezdtem legyezni magam.