Az életem egy darabja

5.rész

Haza kísértem Sziszit a buliból,aztán én is haza fele indultam,mikor megláttam egy árnyékot mögöttem.Nem mertem hátra nézni féltem,hogy szatír vagy esetleg emberrabló,így gyorsabban kezdtem el lépekedni. Az árnyék is velem egyszerre gyorsított. Azt hittem elsírom magam. Mi van ha történik valami?! Ekkor elkezdtem olyan gyorsan futni,ahogy csak tudtam,de tovább követett egy erdőig. Ott azt hittem egyedül vagyok...de csalódnom kellett. Valaki megfogta a vállam hátulról és kitört belőlem a sírás.
-Ne haragudj! Megijesztettelek?-kérdezte egy ismerős férfi hang.
-Ki vagy te? Bántani akarsz? Ne gyere közelebb!-hadartam egyszerre.
-Jajj dehogy! Én vagyok az. Tudod a srác a buliból.-ekkor megvilágította az arcát a telefonjával és tisztán láttam,hogy igaza van.
-Úristen,de jó hogy te vagy az! Nagyon féltem.-megöleltem ő pedig elkezdett kuncogni.
-Min nevetsz? Talán valami vicceset mondtam?-kérdeztem kicsit megszeppenve.
-Dehogy,csak még egymás nevét sem tudjuk.-mosolygott,mire észhez tértem.
-Bocsánat,Eszti vagyok.
-Én Geroge.
Ezután nagyon sokat beszélgettünk és haza kísért nehogy bajom essen útközben.
-Köszi,hogy haza kísértél. Nagyon rendes volt tőled.-mondtam mikor oda értünk.
-Szívesen tettem. Egy ilyen szép lányt mindig haza kísérnék.-erre a mondatra elpirultam.
Ezután megöleltük egymást és bementem a szobámba. Körülbelül fél órán át őrjönghettem az ágyon ugrálva,mikor kiszállt belőlem az összes erő és eldőltem az ágyon és az igazak álmát aludtam. Nehéz napon voltam túl!