Az életem egy darabja

10.rész

Nagyon sok programot csináltunk az egy hét alatt ami még rendelkezésünkre állt. Viszont pontosan kedden 9:30-kor Sziszi kilépett az életemből és újat kezdett Floridában. Elvesztettem az életem egy meghatározó darabját, de kaptam helyette egy másikat. Boldog vagyok, hogy ezek után is ott áll mellettem George,pedig Sziszi miatt nagyon sokat vitáztunk. Most mégis a búcsú pillanatánál is itt van velem.
-Nagyon fogsz hiányozni. Ugye tudod?-zokogtam,mikor megöleltem Sziszit.
-Te is nagyon fogsz hiányozni nekem, de sosem felejtelek el, hisz te vagy és mindig is te leszel a legjobb barátnőm bármi is történjen!-mosolyogni próbált,hogy ne fájjon annyira ez az egész, de mindketten megtörtünk ahogy felült a gépre.
-Ne sírj Eszti! Nem lesz semmi baj.-próbált nyugtatni George.
-Igazad lehet, de most idő kell, hogy ezt kiheverjem...-mondtam.
Eltelt egy hét. Aztán egy hónap, de nem akart múlni a fájdalom. George közben próbált javítani a hangulatomon, de nem mindig sikerült neki, mert egyre feszültebb lettem és többet veszekedtem vele. Emiatt ő is idegesebb lett. Volt egy időszak amikor szakítás helyett a szünetet választottam és ő a beleegyezett annak reményében, hogy a végén vele maradok. Az alatt az idő alatt kisírtam magam, eljártam bulizni és azt hiszem sikerült rendbe jönnöm. Akkor úgy döntöttem, hogy képes vagyok folytatni George-al mert nagyon szeretem őt és nem akarok több fájdalmat okozni neki.
Itthon ülök egyedül péntek este. Nagyon unatkozom, de ma senki sem ért rá, így úgy döntöttem sorozatot nézek. Ekkor kopogtattak az ajtón, megállítottam a filmet és kinyitottam. George állt az ajtóm előtt egy óriási csokorral, ami vörös rózsákkal volt tele.
-Szia szerelmem. Hoztam neked egy kis ajándékot. Szeretlek!-kezdte mikor kinyitottam, nekem pedig tátva maradt a szám a gyönyörtől.
-Köszönöm kicsim, de ezt miért kapom?-már könnyes volt a szemem, ő pedig letörölte.
-Ti-tok-mondta romantikusan.- Most pedig öltözz fel csinosan és menjünk. Van egy meglepetésem számodra.
-Öhm...rendben. Azonnal itt vagyok.-mondtam.
Azaz azonnal beletelt fél órába, mert jól akartam kinézni. Ezek után beültünk a kocsiba és elindultunk. Út közben be volt kötve a szemem így nem tudtam hova megyünk. Viszont mikor megérkeztünk és George levette a szememről a kötést akkor elállt a lélegzetem is...