Az életem egy darabja

9.rész

A tegnapi óta boldog vagyok, de kicsit feszült. Mikor bementem a suliba, akkor összefutottam Sziszivel, aki még mindig haragudott rám, de a legjobb barátnőm és érdekelte mi van velem.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Megvagyok. És te hogy vagy?
-Én is megvagyok.
Olyan átlátszó volt ez a beszélgetés. Tudjuk, hogy már semmi sem olyan, mint régen. Elvesztettük az összhangot és nagyon sajnáltam mindent, de valami visszarántott a gondolataimból.
-Eszti...én...elfogok költözni.-Mondta könnyes szemekkel.
-Hova? Mikor? Miért?-dőltek ki belőlem a szavak.
-Jövőhéten. 4 várossal arrébb. Én sajnálom, de a szüleim elakarnak vinni, mert úgy érzik itt rossz nekünk..-szakadozva folytatta, alig tudott beszélni.
Azonnal átöleltem és ezután együtt sírtunk. Túl fontos nekem. Nem mehet el pont most...
Elrepült a nap, de még mindig azon járt az eszem hogy nem mehet el Sziszi. Megbeszéltük, hogy amíg csak lehet a legtöbb időt együt töltjük.
Viszont még nem mondtam neki, hogy mi a helyzet George és köztem.
Erre akkor jöttem rá amikor megbeszéltünk egy csajos film maratont péntek estére és George aznap délután átjött kicsit romantikázni, viszont ránk nyitott Sziszi és láttam, ahogy lefagy a látványtól.
-Öhm...jobb ha én most megyek is. Jó szórakozást csajok! Szeretlek szívem!-mondta zavartan George és azonnal elrobogott.
-Eszti. Miről maradtam le?-próbált komoly lenni, de elnevette magát, örült nekünk.
-Igazából a Brendon utáni randi után történt...-elmeséltem neki mindent részletesen.
Végül a csajos film maratonból beszélgetős este lett. Rengeteget nevettünk és kibeszéltünk mindent és mindenkit. Úgy érzem teljesen megkönnyebbültem!