Gruvia fanfiction: a víz nem válik vérré

4. fejezet

-Jó reggelt kívánok-üdvözölte Juvia anyukáját illedelmesen.

-Neked is Gray, fáradj beljebb.

Juviáék nem voltak valami gazdagok, de szegényeknek sem lehetett őket nevezni. A házuk letisztult volt, az ajtón belépve a nappalit lehetett először megpillantani, balra volt a konyha és egy wc, jobbra pedig egy tölgyfából készült lépcső, ami az emeletre vezetett fel. Ott Juvia szobája, az anya szobája és egy fürdőszoba helyezkedett el. 

-Juvia merre van?- kérdezte kíváncsian a fiú. Elvégre azért jött át, hogy több időt tölthessen az említett személlyel. 

-Még fent készülődik, nemrég kelt fel. Az a lány, képes délig aludni ha nincs semmi dolga.

-Akkor lent megvárom.

-Foglalj helyet a kanapén, én hozok egy kis süteményt. Csináltam csokis muffint- sietett be a konyhába, Gray pedig leült a nappaliban. 

-Ugyan, nem kellett volna- monda kissé kínosan. 

-Azért kóstold meg. Direkt ilyet csináltam, mert még régebben Juvia említette, hogy szereted a csokis dolgokat- hozott be a nappaliba egy tálat az édességből. Szinte látni lehetett, ahogy gőzölök, bizonyára nemrég lett kivéve a sütőből. A kanapé előtt lévő asztalkára tette le- Nekem most el kell ugranom bevásárolni, és talán ha már ott vagyok, akkor a postára is bemegyek. Vigyázz Juviára.

-Rendben- mindketten tudták, hogy a baleset miatt most különösen több figyelmet kell fordítani a lány felé, nem lehet őt egyedül hagyni nagyobb időre.

Juvia anyukája felkapott magára egy hosszú fekete kabátot, mellé egy zöld mintás sálat, majd vállára dobta táskáját, és kisétált az ajtón. 

Eközben Juvia sikeresen kiválasztotta, hogy milyen ruhadarabokat szeretne viselni, és magára is öltötte azokat. Egy fekete harisnyát, egy méregzöld rövidnadrágot és egy fehér hosszú ujjú pólót viselt. E mellé még felvett egy fekete láncú nyakláncot, aminek a végén egy sárga napocskás medál lógott. 

-Na jó, most le kell nyugodnom. Fogom magamat, és lesétálok a lépcsőn, majd üdvözlöm Gray-sant és beszélgetésbe elegyedünk. A lényeg, hogy mindenképp rá kell kérdeznem pár dologra, amit a naplóban olvastam...

Szép óvatosan lecammogott a lépcsőről, majd mikor leért, megpillantotta Gray-t. A fiú épp majszolgatta a sütit, nem vette észre a lányt. Juvia végül egy nagy levegőt vett, és a fiú felé vette az irányt.

-Szia Gray-san- köszönt, mikor már két méterre volt tőle. 

-Szia Juvia, foglalj helyet- mosolygott a fiú teli szájjal. Juvia félénken, de letelepedett Gray mellé- Ja- szólt közbe Gray hirtelen- Már mondani akartam, hogy ne rakd oda a -sant a nevemhez. Olyan szokatlan- nevetett kínosan.

-A Gray-samanak jobban örülnél?

-Mi? Honnan tudod, hogy régen így hívtál- esett le az álla- Talán... kezdesz emlékezni?

-Nem. Megtaláltam a naplómat, és onnan tudom ezt...

-Értem...- kínos csönd következett ezután. Graynek azon járt a feje, hogy vajon milyen dolgokat tudhatott meg a lány a naplójából? Vajon sejti már, hogy régebben... szerette őt? Valamiért Gray nem tudta eldönteni, hogy ennek örülne e vagy sem. Juvia pedig valamiért nagyon üresnek érezte magát belülről. Fájt neki, hogy nem emlékezhet az elmúlt évekre. De mi van akkor, ha az nagyobb gyötrődést okozna neki, ha mindennek tudatában lenne? Ezen morfondírozott...

-Mellesleg Gray-san... nem kell, hogy bűntudatod legyen. A naplót olvasva rájöttem, hogy a múltban valószínűleg egy irritáló személyként tekinthettél rám. Szóval tényleg nem szükséges ez, el tudom fogadni...