Gruvia fanfiction: a víz nem válik vérré

3. fejezet

Juvia a nap hátralévő részét a szobájában töltötte. Nem volt ő rendmániás, de szerette volna Grayt holnap egy tiszta lakásban fogadni. Facebookon megbeszélték, hogy szombaton ejtik meg a találkozót, mert Juviának vasárnap vissza kellett mennie a kórházba rutinellenőrzésre. Ezért nagy erővel pakolgatott a szobájában: letörölte a port a polcokról, rendet tett a ruhásszekrényében, felporszívózott, az ablakokat megpucolta. Már éppen csak pár finomítást végzett, amikor az íróasztala fiókjában rábukkant egy füzetre, pontosabban egy naplóra. Igen, ez az ő naplója volt. Hevesen lapozta fel kézzel írott oldalait, örült, hogy talált egy olyan dolgot, ami segíthet emlékezni. 

2016. február 14.

Ma csináltam az én Gray-samamnak kézzel készített csokis muffint. Elég sokat dolgoztam rajta, hogy elsajátítsam ezt a receptet, de megérte. Igaz, hogy kissé meglepődött, mikor oda adtam neki, elsőre nem is akarta elfogadni. De végül elvette a sütit, és megdicsérte az ízét. Olyan boldog vagyok, hogy azt nem lehet leírni. Remélem ezzel bebizonyítottam Gray-samanak, hogy milyen jó feleség lenne belőlem.

2016. április 22.

Ma Lucyval, Erza-sannal, Natsuval és Gray-samaval voltunk moziban. Egy akció filmet néztünk meg, és a legjobb az volt, hogy Gray-sama ült mellettem. Igaz, hogy Gray-sama másik oldalán Lucy foglalt helyet, de kivételesen nem voltam nagyon féltékeny rá, hisz Gray-sama nem beszélgetett vele a vetítés alatt, Sőt, inkább velem társalgott. Vajon érdeklődik irántam? Még a gondolattól is majdnem szívrohamot kapok. Remélem szeret engem.

 2016. június 8.

Nemsokára vége van az idei tanévnek. Sok szép emléket szereztem Gray-samaval. Néha hazakísért az iskolából, igaz sokszoros nyaggatás után, de megtette értem. Elmentünk fagyizni, igaz, akkor a többiek is velünk tartottak, de legalább Gray-samaval tölthettem így a délutánom. Volt, amikor az én leckémet másolta le, eléggé megdorgáltam, amiért nem készült az órára, de emellett vidámság árasztott el, hogy tőlem kért segítséget. Remélem nyáron sokat fogok találkozni Gray-samaval! Felvetettem neki az ötletet, de nem adott rá ép-kész választ. Nehéz elképzelnem nélküle az életemet...

2016. augusztus 31.

Végre vége a nyárnak. Annyira unatkoztam egész szünet alatt, és a legrosszabb az volt, hogy nem láttam szűk három hónapig Gray-samat. Olyan szomorú voltam, néha sírva aludtam el. De szerencsére holnap biztos vidáman ébredek fel, hisz újabb tanév veszi kezdetét, ami azt jelenti, hogy minden nap láthatom Gray-samat. Akár a mennyország! 

A lány ekkor világosodott meg róla, hogy szerette Grayt. Olvasás közben ráeszmélt, hogy eléggé naiv volt, és a Gray iránti érzései teljesen megvakították. Látszólag a fiú nem táplált hasonló érzéseket Juvia iránt, és ez elszomorította. Igazából mikor először meglátta Grayt a baleset után, elég szimpatikusnak találta. Nagyon félt belegondolni abba, hogy mi lesz a holnapi találkozáskor. Ekkor beugrott egy kósza gondolat, ami rabul ejtette a lányt, és nem hagyta nyugodni.

-Csak azért próbál kedves lenni velem, mert bűntudata van...?

Nem tudott másra gondolni, hisz az olvasottak alapján biztos volt benne, hogy Gray még ha nem is utálta, de nem táplált olyan érzéseket, mint amiket ő. Kétségbe volt esve a holnapi naptól. Nem akarta látni Gray-samat.

-Ennyire szánalmas lennék?- fakadt sírva a lány- Tényleg? Miért kell ezt az egészet elviselnem? Miért nem emlékszek Gray-samara és a többiekre?- rogyott a földre. Szegény Juvia tehetetlen volt minden téren. Végül erőt vett magán, vett egy jó meleg fürdőt, közben próbálta elhessegetni a rossz gondolatait, majd mikor végzett a tisztálkodással, nyugovóra tért viszonylag hamar.

Eközben Gray boldogan várta a holnapot. Ágyán fetrengett, és a plafont bámulta egy ideje. Legszívesebben már most átmenne Juviáékhoz. Nem tudott másra gondolni, csak a kék hajú szépségre. Úgy érezte kapott egy második esélyt, ezért majd megpróbálja minnél többet kihozni a legtöbbet a holnapból.  Ezen el is mosolyodott, majd hirtelen megtorpant. Nem értette, hogy miért ennyire izgatott. 

-Ez annyira nem én vagyok...- nyögte ki hót vörös arccal. Nem arról volt szó, hogy nem akarta leplezni a boldogságát, hanem arról hogy nem tudta. És ezt ijesztőnek találta. Bizonyára azért, mert még nem volt szerencséje hasonló érzést tapasztalni. 

Mivel nem tudott mit kezdeni magával, ezért letusolt a szokásához híven hideg vízzel, majd egy alsónadrágban elterpeszkedett az ágyán. Próbált minél hamarabb elaludni, de nem jött álom a szemére, túlságosan is várta a találkozást Juviával. Hiába fordult a másik oldalára, hiába hunyta le olyan hosszú időre a szemét, amennyire csak lehetett, nem tudott álomba merülni. 

-Ajjjjjj- kiáltott fel- nem igaz, így sosem fog eljönni a holnapi nap! Öcsém, muszáj elaludnom- jelentette ki, majd olyan erősen koncentrált az alvásra, amennyire csak tudott. Sajnos hiába- Ez nem  lehet igaz!- vergődött egy sort majd mikor lecsillapodott, előjöttek a gondolatok, csak eddig bírta türtőztetni őket- Vajon most Juvia boldog...?- kérdezte magától, mintha tudná a választ- Remélem...

----------------------------------------------------------Másnap------------------------------------------------------------

Gray vidáman kelt fel az ébresztőjére, amit 10 órára állított be. A megbeszéltek a alapján 11-re kell átmennie a lányhoz. Energikusan pattant ki az ágyból, majd lerohant a konyhájába, és összedobott egy kis reggelit magának. Próbálta lassan enni a gofriját, de minél hamarabb el akart készülni, hogy időben odaérjen Juviához. Az evés után hipp-hopp elmosogatott, majd felrohant a szobájába. Kinyitotta ruhásszekrényét, hogy kiválassza mit is viseljen. Nem akart nagyon elegáns lenni, de azért jó "első benyomást" akart elérni a lány szemében. 

-Nem igaz, hogy megint ennyit agyalok ilyen marhaságokon...

Úgy döntött végül, hogy egy fekete póló és egy hagyományos farmer tökéletes lesz ehhez az alkalomhoz. Na meg persze kényelmes is. 

-Na nézzük, mennyi az idő?- vette le a telefonját a töltőről. A készülék szerint tíz óra múlt huszonhárom perccel- Nem igaz, miért ilyen lassan telik az idő?!

Mivel beismerte, hogy nem fog hamarabb eljönni a kívánt időpont ha csak ül és bámul ki a fejéből, ezért inkább úgy határozott, hogy lefoglalja magát. Megágyazott, majd lesétált a nappaliba, és helyet foglalt a tévé előtt.

Juvia ekkor épphogy csak kinyitotta kék szemeit. Majdnem szívrohamot kapott, mikor tudatosult benne, hogy mennyi az idő. Kiugrott a fekhelyéről, majd elkezdett készülődni. Megcsinálta szépen az ágyát, majd a konyha felé vette az irányt elég sietősen.

-Jó reggelt Juviám- üdvözölte a lány anyukája, aki éppen mosogatott- Kész a reggeli, csücsülj csak le- Zárta el a vizet. Juvia helyet foglalt, majd elkezdte enni a tükörtojást egy kis félbarna kenyérrel. Anyukája lehuppant mellé, majd kérdezősködni kezdett- Nemsokára megérkezik Gray-kun, ugye?- a lány válaszul csak bólogatott. Hasában temérdeknyi pillangó röpködött fel s alá, már neki sem volt kétsége afelől hogy izgul. Gyorsan megette a maradék ételt, ami a tányéron pihent, majd felállt.

-Felmegyek öltözni- sietett is volna, de ekkor anyja megint megszólalt.

-Ne izgulj, Gray-kun egy nagyon kedves és jószívű gyerek, csak nem mutatja ki. 

-Tudom- nyögte ki válaszul, és már sprintelt is volna tovább, de megszólalt a csengő.

-Na ez Gray-kun lesz. Ne aggódj, feltartom, amíg öltözöl- mosolygott, majd intett lányának.

-Köszi Anya!- rohant is fel. Ekkor tudatosult a lányban, hogy most már tényleg szemtől szembe fog kerülni Grayjel. Nincs visszaút...