Egy istennel randiztam

Teóriák...

(Theory of a deadman- Angel)

- NOS, HÁT...-szólalt meg Apollón, amin igencsak meglepődtem.- ti nem tudhatjátok, de én még emlékszem a II. Titán Háború eseményeire. Kronosz kihasználta azokat a félvéreket, akik csalódtak valamiért az istenekben, és a saját oldalára állította őket. Talán valahogy a kisistenek is ezt akarják elérni.

- Nos, elméletben...- a testvérem gondolataiba merült, mire felkiáltottam.

- Elméletben mi??!

- Ja, ömm... ugye Thanatosz a halál istene. Ő uralja a Halál Kapuját is. Ha valakinek a DNS-ét átjuttatják a kapun... nos, az történik, mintha a szelleme jött volna vissza, ahogy azt te is tetted. Testet öltene.

- Olyan érzés, mintha újjászületnénk- kotyogtam közbe, mikor eszembe jutott a rég elveszett emlék.

- Igen. És ha újjá születsz, akkor új család is kell. Ja, és van egy hátulütő, amit kihasználhatnak a saját javukra...

- És mi lenne az?- kérdezte a mellettem ülő isten, aki szerintem már percekkel ezelőtt elvesztette a beszélgetés fonalát.

- Nos, a DNS használatával az illető szó szerint újjá születik. Még a legerősebb félvér sem tudna 8 évesnél idősebben visszatérni.És egy kisgyerek sokkal könnyebben manipulálható.

- Vagyis a visszatérő félistenek teljes egészében a hatásuk alá kerülnének- fejeztem be a gondolatmenetet döbbenten. Hát ezek ZSENIÁLISAK! Előhozzák a gyerekeket, felnevelik őket, majd mikor elég idősek lesznek, akkor egy erős félistenekből álló sereggel visszatérnek, és vége az Olimposznak. Legalábbis ebben a formájában biztosan.

- Sürgősen beszélnünk kell Kheirónnal. Erről feltétlen tudnia kell, hátha sikerül kitalálni valamit.Ráadásul ő személyesen ismeri az összes valaha élt félistent, hisz ő képezte ki mindet.

Épp ebben a pillanatban hallottuk meg az éles patadobogást. Vágtató ló patájának hangja volt ez, mire mindhárman felpattantunk. Én voltam a leggyorsabb, így én téptem fel a kabin ajtaját, és rohantam ki elsőként az érkező, hatalmas fehér csődör elé, aki deréktól felfelé egy kortalan arcú, bölcs férfiben fojtatódott.

- Kheirón!- kiáltottam, mert nagyon meglepett, hogy pont most jelent meg.

- Eleanor, Carlos- nézett a hátam mögé.- Örülök, hogy mindketten itt vagytok, van egy kis...- mondatát befejezetlenül hagyta, mikor a hátam mögött kilépő napistenre pillantott.- Hát te meg mit keresel itt megint??!

- Hosszú sztori, majd ő elmeséli- tette kezét a vállamra. Hát köszi szépen! Mondhatom, nagyon kedves, hogy csak úgy rám sózta a piszkos munkát.

- Okéé... Eleanor lennél kedves és megmagyaráznád a helyzetet?- kérdezte, én pedig gyorsan, de részletesen elmeséltem az elmúlt napok eseményeit. Tény és való, hogy eléggé sűrű néhány nap volt... épp csak a párizsi estét hagytam ki a történetből.

- Értem... szóval, tegyek úgy mintha egy Adam nevű félisten lennél?

- Ja- felelte értelmesen.

Ezután a kentaur újra felénk fordult és így szólt.

- Gyerekek. A történet, amit az előbb elmeséltetek, nagyon nagy mértékben függ a kis problémától, amit az érkezésemkor említettem- mondta és a hátára pillantott a válla fölött.

Eddig nem is figyeltem egy aprócska részletre a nagy kavarodásban. Ugyanis a kentaur hátán egy kislány szuszogott nyugodtan. Aprócska arcát mélyen a szőrébe mélyesztette és édesen aludta az igazak álmát. Körülötte vörös hajzuhatag terült el, pici teste alig volt hosszabb 120 centinél. Nem lehetett több 6 évesnél.

Kheirón finoman kezdte ébresztgetni, mire ijedten kapta fel apró fejét. Hatalmas barna szemei álmosan csillogtak. Valahonnan ismerősnek tűnt, de nem bírtam rá jönni honnan. Gyönyörű arcát szeplők pöttyözték, amitől-szerintem- csak még milliószor aranyosabb lett.

- Kheirón- szólítottam meg az érintettet.- Ez a kislány egy új félvér?

A kérdésre csak bánatos tekintettel csóválta a fejét.

- Akkor egy halandó?!- húzta fel a szemöldökét a bátyám. Legnagyobb meglepetésünkre Apollón válaszolt neki.

- Nem- a hangja szinte csak suttogás volt, és megbabonázva figyelte a gyereket. Szemében, ahogy felém fordult, hasonló bánat csillogott, mint Kheirónéban.- Nem, ő nem új.

- De régi sem lehet!- csattant fel a tesóm, miközben az agyamban milliónyi fogaskerék kezdett teljes erővel forogni.- Ez a gyerek alig látszik többnek hatnál, és még soha az életben nem láttam őt.

- De lehet régi- suttogtam letaglózva. Hisz alig tíz perce, hogy erről beszéltünk.

Kheirón szomorúan bólintott, majd mikor megszólalt, hangja csupán suttogás volt, mégis keresztülhasította a levegőt és erőteljesen szállt tova magával hordozva a szavakat.

- Gyerekek, bemutatom nektek egy korábbi tanítványomat- Apollón mögém lépett, és magához szorított, ebből pedig tökéletesen éreztem, hogy valami nagyon rossz dolog fog következni.- Ez a kislány itt Aphrodité leánya. A neve pedig... Lily Carter.

Hello everybody! Tudom, hogy ez most nem lett egy hosszú rész, de ha lehet ne ítéljetek el érte túlságosan. Remélem, azért a hosszúság nem ment a minőség kárára. Ha tetszett, akkor nyugodtan voteoljatok, vagy kommenteljetek, senkinek nem harapom le a fejét érte. :'D :D Ha pozitív, vagy akár negatív észrevételetek van, örülnék, ha megírnátok, mert csak úgy tud valaki fejlődni, ha tudja min kell változtatnia. Na mára ennyi, puszilok mindenkit, holnap már péntek, szóval kitartás.