Orbitális baromságaink

Súlyos orvosságra van szükségem!

A hetedik, vagyis az utolsó óránk tesi volt, mert mi más is volna?...

Az idő odakint nagyon szép volt, de nem mentünk ki „tesizni” az udvarra, hanem bent rohadtunk a tornateremben...

Mivel én nagyon ki szerettem volna menni egyet sétálni, felvetettem #vattacukornak is ezt a csodás ötletemet, amibe persze nagyvidáman ő is beleegyezett.

Nem tudtuk eldönteni, hogy hogyan szökjünk ki, ezért azt a megoldást választottuk, hogy amikor a tanár nem figyelt, mi kisurrantunk az ajtón.

Felmentünk az emeletre, ezzel megkerülve majdnem az egész iskolát (ha az alsós folyosón futottunk volna végig, a tesitanár meglátott volna).

Amikor már a portánál voltunk, és nyitottam volna ki az ajtót, hogy ki tudjunk menni, #vattacukor elbizonytalanodott, és megkérdezte tőlem: „Mi lesz, ha a portások megkérdezik, hogy miért megyünk ki?”
Erre nagyot nevettem, és mondtam neki, hogy majd én elintézem.

El is intéztem, de nem akárhogyan.

Nagy magabiztosan elindultam az ajtók felé, lenyomtam a kilincset, és jó hangosan (hogy a portások is meghallják), ezt mondtam: „Nekem most azonnali súlyos orvosságra van szükségem!”

Ezen #vattacukorral olyat nevettünk, hogy bukdácsolva mentünk ki az ajtón.

A portások persze nem néztek minket hülyének (kicsit sem xD), felhúzott szemöldökkel figyelték a szerencsétlenkedésünket...

Amikor már a tornaterem felé vettük az irányt, hogy visszamenjünk órára, nem cicóztunk.
Végigrohantunk az alsó folyosón, majd megérkeztünk a tornatermi folyosóhoz, ahol az iskolavédőnő is volt.

Csínytevéshez támadt kedvünk: bekopogtunk a védőnőhöz és elrohantunk, hogy ne vegyen észre. Ezt azonban többször is megismételtük, mindaddig, amíg Berta néni (a védőnő neve xD), meg nem elégelte.

Éppen álltunk #vattacukorral az iskolaorvos ajtaja előtt, és beszélgettünk. Amikor viszont #vattacukor mondott nekem valamit, és én odahajoltam hozzá, Berta néni kinyitotta az ajtó, amit én nem vettem észre, majd amikor visszafordultam az ajtó felé, annyira megijedtem, hogy felsikoltottam, és a szívemhez kaptam a kezemet.

#Vattacukornak azonban ez nagyon tetszett, és úgy gondolta, jól kinevet. Hát, meg is tette.

Azonban a fagyi visszanyalt: annyira dőlöngélt már a nevetéstől, hogy nekicsapódott a falnak, és elesett. Én erre hangos hahotázásba kezdtem, majd amikor #vattacukor felkelt a földről, mindketten beszaladtunk az öltőzőbe, Berta néni pedig ott maradt egyedül az ajtóban, utánunk bámulva...

Sziasztok!
Ez a kis esemény úgyszint a héten történt, és azóta is ezzel szórakozunk, amikor megyünk kifelé azon az ajtón.
Nos, remélem tetszett nektek ez a rész is!
Ha igen, jelezzétek egy votetal!
Én #nutella admin voltam, a következő részben találkozunk, sziasztok!:)