A Felszín alatt

2.fejezet

-Elnézést hölgyem!-kezdtem értelmetlenül tisztelettudó hangon- A kérdésében két hiba is volt.
-Ó igazán? És mégis micsoda?-kérdezte ingerülten.
-Először is! Nem ÉN kaptam le őt, ha Nem vette volna észre,hanem ő invitált egy nyelvcsatába- hihetetlen milyen diplomatikus lett a hangom hirtelen.
- Ühümm.. De te viszonoztad!
- Természetesen!-válaszoltam
- Természetesen~ - gügyögte provokatív szándékkal- És mi a másik? Azt mondtad két hiba volt a kérdésben!
-Áh. Igen. Másodszor pedig kétlem,hogy ő az ön "pasija" Lenne, ugyanis...
-UGYANIS?! - csattant fel kettészelve ezzel a mondatok
-Ugyanis ő a férjem!-jelentettem ki határozottan, mire az említett személy megszorította a kezem. Láttam,hogy ezzel a mozdulattal visszatér  belé az élet. Szemei úgy csillogtak,mint még soha.
- HAHA~~ Jó vicc!- tört ki hangos nevetésben az idegesítő szőke- Ugye most csak hülyéskedsz velem?! De komolyan!
-Elnézést, talán homofób?-mert valljuk be:nagyon annak hat ez a röhögés
- Nem, dehogy! Biszex vagyok!
-Ezt örömmel hallom
-Nadeszóval-hadarta a szavakat. Amúgy profi nyelvhasználat, mit ne mondjak. XD-komolyan viccelsz velem ugye?
-Nem! Teljesen komoly a dolog!-válaszolt helyettem az eddig hallgató Victor- Yuri már 6 éve velem van és szeret. Én pedig viszont szeretem őt!- mondta rendíthetetlenül. Ó istenem,de édes! *-*
-H-hogy .. M-Mi? -dadogta Crissy
-Most pedig távozunk!-mondta álmaim embere és maga után húzott,otthagyva ezzel a kerek szemű szőkeséget.
-V-Vic? Mi volt ez? Ki volt ő?-jó mondjuk ezt már tudtam,de csak annyit,hogy régen Victorral járt- Miért hitte ,hogy a barátja vagy? Válaszolj,kérlek!-robbantak ki belőlem a kérdések,miközben még mindíg maga után rámgatott.
-Yuri, ne haragudj,hogy leblokkoltam. Soha nem gondoltam volna,hogy mégegyszer találkoznom kell vele.-kezdett válszolni bánatos hangon- 2 évvel azelőtt ,hogy megismertelek 1,5 hónapot jártam vele. Eleinte jól meg voltunk, de aztán kezdett nagyon idegesítő lenni,ezért szakítottam vele. Nem fogadta el és összeomlott, így aztán még két hetet vele maradtam. Ekkor úgy döntött ,hogy lelép Amerikába. Én pedig megragadtam az alkalmat és ide, moszkvába költöztem. Hála az égnek Yakov úgy osztotta be az edzést,hogy tudjak ingázni Moszkva és Szentpétervár között. Egészen mostanáig nem tudtam semmit Crissyről. Még a szüleit sem ismerem. Viszont van egy olyan megérzésem,hogy még koránt sem ráztuk le őt magunkról.
-Értem...-sóhajtottam bánatosan
-Yuri!- fakadt ki- Akarom,hogy tudd: nekem te vagy az egyetlen! Nagyon nagyon szeretlek édesem!- Hát ez kész... Hogy tud ilyen aranyos lenni?
-Én is nagyon szeretlek kicsim!- válaszoltam.
Ironikus nem? 4 évvel idősebb,de azért Én hívom kicsimnek. Bár az igaz,hogy ő is szokta mondani,de akkor is. Na mindegy.
-Viszont,ha ezt tisztáztuk,akkor tényleg menjünk,mert már- hála Crissynek- késésben vagyunk.-mondta halkan
-Oké-motyogtam vissza,majd elindultunk.

-FIÚK!!-hallotuk magunk mögül az ismerős női hangot.
Ajjaj.... Ez nagyon nem jó...

Sziasztook! :3
Itt is van a második rész.
Tudom, hogy elég 💩 lett,de én csak ilyet tudok.😁
Majd igyekszem kicsit jobbakat írni!
Viszont ,ha tetszett ,akkor ne felejts el csillagozni és ha javaslatod van akkor komizni.
Imádlak titeket és köszönöm a követéseket!😍💕
Nemsokára újra jövök és hozom a kövi részt. Addig is jól legyetek!😏
Bye,bye!💀