Not Today • BTS

p r o l ó g u s

Grace Martin

Csakis saját magamra összpontosítottam a tükörben, hogy minden mozdulat tökéletes legyen. Nem akartam mégegyszer hibát vélteni, különben itt lehetnék éjjelek éjjelén is.

Ahogy a klasszikus zene lágy hangjai elhaltak fáradtan rogytam le a földre. Az izadságcseppek versenyt futva folytak le a homlokomról és a táncterem, már rég kikoptatott padlóján landoltak. Beletúrtam már így is kócos hajkoronámba, valamint fájdalmasan tapasztaltam, hogy hajat is kéne mosnom, mielőtt nyilvánosságra mennék. Nehézkesen felálltam és elindultam az öltözők irányába egy csigát is megszégyenítő lassúsággal. Levettem elnyütt táncruháim és felvettem utcai viseletemet. A fejemre húztam a sapkámat és elindultam le a lépcsőn.

Amint megláttam lent a békésen alvó 70-es évei végén járó portást, inkább csak becsúsztattam a kulcsot, majd kiléptem a hűvös angliai levegőbe. A hideg szellő egyből megcsapott aminek következtében még jobban összehúztam magamon a rózsaszín dzsekimet.

Az utca kihalt volt csak pár részeg ember lézengett, bár nem csodálom manapság ki ne lenne részeg szombat este 11-kor?

Fejemben ezer meg ezer gondolat cikázott, a múltamról, a közel jövőről, valamint, hogy végig tudom e csinálni ezt?
Bő fél óra alatt megérkeztem a hatalmas modern épülethez, amely jelenleg az otthonomként szolgált.

Felindultam a kollégium nemrégiben felmosott lépcsőin, vigyázva nehogy megcsúszak. Amint felértem a harmadik emeletre, szinte zombi üzemmódban mentem el a szobámig és az ujjlenyomatom beolvasása után már csak arra emlékszem, hogy az álom világa engem is elkapott.

És hogy ki is vagyok én?
A nevem Grace Martin.
Egy 18 éves lány, aki már mindent megélt szinte az életben: csalódás, boldogság,
fájdalom, veszteség, visszautasítás.
És hogy mire is készülök most?
Arra hogy meghódítsam az egész világot és
hogy bebizonyítsam, nekik, hogy rosszul döntöttek azzal, hogy visszautasítottak!