Not Today • BTS

m á s o d i k

Grace Martin

Minden lépésemet nyomom követtem a tükörben úgy mint ahogy előző nap is tettem, de ezúttal már a holnapi napra készültem fel lelkileg és fizikailag is teljesen, hogy minden az elvárásaim szerint sikerüljön.

A lágy dallamok folyamatosan halkultak el velük együtt az én hangom is egyre kevésbbé hallatszodott a teremben és mozdulataim is egyre jobban lassultak le.

A szívszorító szám a végére ért és fájdalmasan néztem tükörképembe. Egy ideig farkasszemet néztem tükörképemmel, majd csak a tapsot és a fütyszót hallottam magam mögül, ami csak annyit jelentet, hogy a drága csoporttársaim hajlandóak voltak befáradni a próbára, ami náluk ritka dolognak számított. De jelen esetben megkönnyebbülés járta át a testem, hogy itt vannak és segítenek nekem elterelni a gondolataimat.

- Csodálatos volt kislány! - kiáltott el magát Manó, alias Manu, aki az egyik legjobb barátom és egyben a táncpartnerem.

- Szerintem meg úgy le fogsz nyomni mindenkit, hogy sírva rohannak haza anyucihoz! - mondta halál komolyan Mikey a másik hülye a csapatból, amin mi csak nevetni tudtunk.

- Ajjj srácok, elég lesz a végén még elpirulok! - szólaltam fel végül én is, ha már rólam zengtek dicsőítő szavakat.

- Jaj Gracey! Még végül én is meghatódok - kezdte el nemlétező könnyeit törölgetni Josh.

- Szívem ne aggódj itt vagyok, ne sírj nekem itt! - kezdte el nyugtatni Mikey, amin mi ismét csak jót röhögtünk.

- Na de srácok! Minek köszönhetem, hogy megtiszteltetek a jelenlétetekkel?

- Most úgy mondod, mintha alig járnánk be próbára! - hördült fel Josh, ami valljuk be elég viccesen festett, mivel az előbb még a hattyúk halálát mutatta be számunkra.

- Igazából te fenyegettél meg minket, hogy téged idézelek : ,, Ha nem toljátok be holnap a punnyadt seggeteket a próbára akkor saját kezűleg intészkedek, hogy ne legyenek gyerekeitek!" - a többiek csak helyeslően bólogattak Oliver szavára.

- Most hogy így mondjátok valami tényleg rémlik - vágtam elgondolkodó fejet, amin a fiúk sértett arcokat vágtak, így kénytelen voltam elnevetni magam. Ugyan először sértetten néztek rám, majd ők is velem együtt röhögtek.

- Na jó, akkor mivel kezdjük a próbát? - kérdezte Oli, aki az egyetlen értelmes a csapatból.

- Duó? - nézett rám Manu.

- Duó - bólintottam rá az ajánlatára.

Előkerestem a telefonomon a zenénket, amíg Manu gyors bemelegített. A srácok a tükör előtt kényelmesen elhelyezkedtek és várták a ,,műsort".  Amint láttam, hogy Manó végzett beálltam mellé és Mike elindította Crazy in Love című számot.

Mindketten átadtuk magunkat a zene lágy hullámainak. Rég átléptük már a bizonyos határainkat. Megszűnt körülöttünk mindenki más. Hagytuk, hogy az összes érzés, ami bennünk kavargott most a felszínre törjön. Nem érdekelt minket a többiek figyelő szempárja, csak egymásra koncentráltunk, hogy minden mozdulatot hibátlanul végbe tudjunk vinni. Csak ő volt és én. Két elszánt, vágyakkal és álmokkal teli fiatal, aki keresi még a helyét a világban.

A dallamok egyre kevésbbé hallatszodtak, de mi még mindig töretlenül egymást figyeltük és mozdulataink is ugyanolyan erőteljesek, kifinomultak voltak, mint még az első perctől kezdve. A szám a végére ért és mi csak egymás szemében elvesze néztünk farkasszemet a másikkal. A transzból a többiek ,,huuuu"-zása és füyszava rántott vissza minket a való világba.