ö t ö d i k

202 22 35
                                    

Kim Nam Joon

Fáradtan ültem a fekete márvány konyhapultnál miközben a reggelimet fogyasztottam, ami egy egyszerű müzliből állt. Egyik kezemmel a fejemet támasztottam, míg a másikkal lomha mozdulatokkal lapátoltam a táplálónak nem igazán mondható túlcukrozott tejes reggelimet.

Mivel szabadnapot kaptunk és most kivételesen Jin sem akart mindenkinek egy kiadós reggelivel kedveskedni - amit mellékesen megjegyezve tökéletesen megértek, mivel már napok óta mindnyájan talpon vagyunk a comeback miatt - ígyhát maradtam a klasszikus reggelinél, mert nem akartam a többieket a tűz miatt kitessékelni a házból, meg amúgy is ki vagyok tiltva a konyhából Jin jóvoltából - a jól elsült ,,főzéseim" miatt - ez az Ő szent és sérthetetlen helye, bár amiről nem tud az nem fáj neki.

Míg a többiek mesébeillő álmaikkal voltak elfoglalva, addig nekem az evésnek nem mondható cselekvésem közben le-lebukott a fejem a fáradtság miatt és már vagy ezerféleképpen küldtem el magamat melegebb éghajlatra, hogy nem tudtam kikapcsolni azt az átkozott ébresztőmet, még Taehyungnak is eszébe jutott ezek szerint, aki valljuk be nem a csapat legösszeszedettebb tagjai közé sorolható.

Mivel visszaaludni már nem tudtam, amire Jimin horkolása is rátett egy lapáttal - aki őszintén megmondva egy szobával arrébb tanyázik és hiába Ő a csapat legkisebb tagja a horkolása akkor is egetrengető - így inkább lejöttem Jin szentélyébe és egy kis müzlivel megleptem az éhes pocakomat.

Éppen egy újabb adagot szerettem volna a száma juttatni, amikor hirtelen mögülem megszólalt egy mély - még álmosságtól - rekedtes hang.

- Ugye tudod, hogy Jin vérszemet fog kapni, ha megtudja, hogy itt jártál?

Óvatosan hátrafordultam és nyugodt szívvel vettem tudomásul, hogy csak a ,,kis" maknaenk az, - akit simán le tudok fizetni - ígyhát nyugodtan folytattam a reggelim elfogyasztását.

- Vedd úgy, hogy nem is láttál itt - intéztem neki félvállról a szavaimat, miközben egy újabb falat megrágásával voltam elfoglalva - Egyébként is mit keresel itt ilyen korán? - kérdeztem rá miután lenyeltem a számban lévő ételt.

- Szerinted? - nézett rám kínkeserves arccal, amiből egyből levágtam, hogy drága szobatársa horkolása őt sem hagyta bizony sokáig nyugalomban.

Csak bólintottam egyet, miszerint tudomásul vettem problémáját és tovább lapátoltam a reggelim maradványait.
Jungkook a hűtőt vette célba és hozzám hasonlóan egy cukros adrelainnal kezdte a mai napját.

- Hyung! - szólított meg pár perc elteltével Kook, mire álmos tekintetettel ránéztem és vártam, hogy ilyen korai órákban mik forognak a fejében - Ma elmehetünk majd a parkba? - nézett rám hatalmas bociszemeivel kérlelően, mire már majdnem rávagtam, hogy nem, amikor is hirtelen taktikát váltott és játékosságtól csillogó szemeivel ismételten megszólalt - Tudod nem hinném, hogy Jin kicsattana az örömtől, ha megtudná, hogy a konyhában voltál! - sakk-matt. Csak lemondóan sóhajtottam, mire boldogan felugrott és az útiirányát a nappali felé vette a müzlistáljával együtt.

Pár óra elteltével - amit mi JungKookkal videojátékozással töltöttünk -  a többiek is elkezdtek szállingozni az emeletről, majd mindnyájan a konyhában vagy a nappali díványán voltak kidőlve különböző pozíciókban, mint az élőhalottak. Míg én és Kook már teljesen napra készen álltunk előttük.

Not Today • BTSDonde viven las historias. Descúbrelo ahora