Barátság vagy Más?

Matekozunk?

Nagyon köszönom Mukimonak a lektorálást! Első félig yaoi próbálkozásomnál. Remélem tetszeni fog.

Robert épp a suli könyvtár felé lépkedett. Természetesen nem ok nélkül, Bendzsihez ment,  hogy segítsen neki a  matekban. Grimasz kúszott az arcára mert épp azon gondolkodott, hogy pont ő segít valakinek matekból. Két három lépés és már ott is volt az ajtó előtt, felnézett a kis cégér szerű táblácskára „nyitva” állt rajta a felirat. Bekopogott szokásához híven, bár részéről is furcsált szokása de tartotta magát hozzá. Nyitotta az ajtót, ezzel egy időben köszönt is a könyvtárosnak, aki vissza köszönt. Robert pár pillanatig őt nézte, a már jól ismert arcot. Kedves arca volt a könyvtárosnak, 50 éve boldogan ült rajta. Vékony, alacsony, szőkés barna hajjal, ami vállig ért. Nagyon szerette a gyerekek társaságát.  A könyvtár tele is volt velük, nem igazán olvasni jöttek be, hanem azért mert ők is nagyon szerették a könyvtárost. Ott zsizsegtek az asztala körül, mindegyiknek volt valami nagyon fontos mondanivalója számára.  Robert körbenézett fürkészve Bendzsit, meglátta épp a földön ült. Két lábát mellkasához húzta, úgy kuporgott, míg Rebi két három tincset font bele fekete hajába... Pont, mint egy fonott kalács gondolta a frissen érkezett.
-Héj kalácska jössz velem akkor matekozni?- kérdezte. Bendzsi, aki eddig észre se vette őt, most felkapta fejét. Egy csöpp mosoly ült az arcára, majd ezt mondta
– Szia idegen! Ki vagy te?- most már széles vigyor akaszkodott arcán, amit két ujjal se lehetett volna lepöckölni onnan.
-Nem látod, hogy épp a művész dolgozik?- Bökött ujjával Rebi felé. Robert már mikor le lett idegenezve, ott ült a kaláccsal szemben, de most fel állt, ránézett, majd megfordult. Szinte csak hátra dobot pár szót.
– Okés . Pá!- Intett  kezével és már indult is kifelé. Erre persze Bendzsi felpattant, megszakítva a művésznő munkáját és már mondani akart valamit, mikor Robert megfordult szokásos duzzogós arcával, Bendzsi meggondolta magát és ezt nyögte ki
-Aj már... Megint hisztis vagy. – nézett mérgesen. Erre a másik egy szót se szólt, csak nézett, de tekintete most már nem durcás, hanem fagyos volt.
-Én vagyok a hisztis? Most végeztem 8. órámmal, utána meg rögtön jöttem ide, mert megkértél, hogy segítsek. Tudod, ez után még faktom is lesz! De te csak itt gyökérkedsz és fonogattatod a hajad...-Szinte le üvöltötte volna a fejét, ha nem a könyvtárban lettek volna. Erre a fonott hajú csak nézett, majd csak-csak szóra nyitotta a száját.
– Jóó naaa... Akkor itt vagyok, gyere segíts kérlek.- azért, hogy ne engedjen a másiknak teljesen, a szokásosat azért még hozzá tette- Megengedem.- De ezt már csak halkan merte mondani, hogy lehetőleg meg ne halják. Persze az akinek szólt, az hallotta és picit el mosolyodott.  Ekkor kalácska oda fordult Rebihez.
-Ha lehet, most inkább befejeznéd tudod, hogy amúgy se szeretem. - Rebi csak fintorgott és megkérdezte
-És akkor én mit fogok csinálni?- enyhén szemre hányó hangon. Robert rá nézett
-Addig megkapod a Kalandra feles fejhallgatómat.- Rebi csak vigyorgott, mintha végig erre ment volna ki a játék.
-Rendben viheted – És már tartotta is a kezét, hogy abba kapja a váltságdíjat. Robert az üzlet befejezése után Bendzsire nézet.
-Akkor gyere, a csendesbe megyünk. –  Intett . És elindultak befelé.

~Coming soon~