Barátság vagy Más?

Kávé fogságában

Halihó húsgolyók!!! 😸
Végetért az éretségi, túl vagyok a tüdőszűrésen és még a karácsonyi ajándékomat is kitaláltam. Most már semmi kifogásom nem lehet azon kívül, hogy béna vagyok az íráshoz. De mivel volt akinek megígértem ,hogy lesz folytatás ezért itt van.😸
A helyesírási hibákért elnézést kérek.
Jó olvasást! 😺

Vissza aludtam még fél órára. Mivel volt már tapasztalatom arról, hogy könnyen vissza alszom ezért két ébresztőt is állítottam.
Majdnem sikerült is ... Szerencsémre a szundira nyomtam a kikapcsolás helyett, így felébredtem amikor 2 perc múlva megint csörgött az ébresztőm.
Reggeli rutinom a szokásos volt. Igen még a buszhoz rohanás is a rutinom része. Most mi van?... Van aki ezt is rendszerrsíti...

Miután be értem, megütött a hétköznapiság unalma. Mivel itt már nem kellet különösebben rohanom volt időm elábrándozni a dolgokon. De valahogy gondolataim folyása folyton felé vitt. Nem tudom miért érzem hülyén magam ettől ennyire. Hiszen sokszor eszembe jutnak a haverjaim egy-egy gondolatmenetem végén. Mint egy jelenség tökéletes emberi hasonlata. Így mikor egy angyalról képzelegtem hittan óránk alatt. Hogy mégis milyenek lehetnek jellemre vagy kinézetre. Akarva, akaratlanul Kalács jutott az eszembe.
Fura volt a megszokott képhez képest. Eddig mindig szösszke kislánynak képzeltem, kék szemekkel,  fehér hálóingben, ami pont addig ér, hogy bokái olyan kis cuki kilóghassanak. Természetesen fehér szárnyai is vannak.
Ehez képest most Kalács az akit angyalnak tudnék elképzelni. Egy enyhén szük, hosszú ujjú, fekete ingben, fekete térdig érő farmerban. A farmeron egy fehér hózentróger de csak úgy lóg rajta. Fekete boka zokni és dorkó. A hózentrógeron kívül még szárnyai fehérek. Nekem valahogy nem tünik egy szokványos angyalka képnek , de nagyon helyes így elképzelve.
Megrázom a fejem, ahogy tudatosul bennem hogy mire gondolok.Tudom, nem vagyok épp elméjü, de attól ez még nálam is szokatlan gondolat. Egy fiúról se gondolkodtam eddig még így... Ez beteges! Abba kell hagynom minél hamarabb!

A napomban nem volt semmi izgalmas külső történés, magamban is csak tépelődtem, hogy ez abnormális ahogy viselkedek. De lehet csak a büntudat egy fajtája is vagy annyira jó barátok lettünk, hogy ez normális ha a másikon jár szinte folyton az agyunk... De inkább a büntudat... Biztos.
Ahogy haza érek melankólikus kedvem miatt egy kis unotság tapad az arcomra. Görcsösen kapaszkodik még akkor is mikor tesóm meg dob egy energia itallal.
Japp kapok bátyámtól egy Hell-t az a kedvence, méghozzá az almás ízü.
De sajnos nem nagyon változtat ez a naphoz való hozzá állásomhoz, persze azért dobok egy "köszi"-t.
Amint be értem a szobámba le döltem az ágyamra.
Ufhh... Semmi kedvem tovább ehez a naphoz.
A maradék időm a napból zenehalgatással és Rebivel való rövid érdektelen beszélgetéssel telt.Ha magam alatt vagyok akkor csak döglök a szobámban...
Remek, egy dögunalmas hétvége vár rám.

A hétvége után (hétfőn) az ébresztőm kellett fel. Hétvégén semmi izgis nem volt csak fetrengtem, gépeztem és szomorkodtam azon, hogy nem beszéltünk a kis fekete hajúval megint egy csomó ideje.

Szokásos buszhoz futós rutin pipa. Suliba beérve nem volt sok energiám semmire. A haverjaim ezt látták is, egy-ketten megpróbálták feldobni a kedvemet. Egy rövid időre sikerűlt is játékokról beszélgettünk meg szar vicceket mondtunk egymásnak. Amibe egy lányka is becsatlakozott. Meglepő de neki vannak a legjobb fekete humorú viccei. Hát igen, a fekete humor olyan, mint az ember lába... Van akinek van... Van akinek nincs.
A suli közben egész jól elvoltunk ennek köszönhetően, de minden jónak egyszer vége lesz.
Véget értek a közös órák és megint melankólia ütötte fel a fejét nálam, a spanyol tanár az utólsó órán ki is szurta. Meg is kérdezte mi a helyzet. Én csak a szokásos választ adtam rá "semmi". Ő azért küldött egy bátorító mosolyt és azt mondta "majd csak lesz valami".
Mindig tudtam, hogy a tanáraink figyelmesek próbálnak lenni. Ez viszont valamiért picit megint feldobta a kedvem.
Amit óra végén meg is jegyzet, mikor köszöntem és mentem ki az ajtón. Válaszként csak egy szelíd mosoly ült arcomra.

Már haza felé tartottam volna, ha le nem késtem volna a buszomat. De mivel ez bekövetkezett elhatároztam ,hogy beülök kedvenc kávézómba.
Mivel ettől a megállótól csak 20 méterre volt ezért hipp-hopp ott teremtem az ajtajánál. Amint beléptem a szokásos kávé illat fogadott. Most nem a tulaj volt a pultbanhanem egy alkalmazott. Már azért őt is ismertem látásból. Kicsit alacsonyabb és vékonyabb mint a főnöke. Fekete, rövid haja, kedves kék szeme van. Ruhája egy szürke kockás ing és egy kék farmer. Olyan 25 körüli lehet.
-Heló! - Köszönt rám kedvesen.
Heló! - Köszöntem vissza.
-Mit adhatok?- Érdeklődött mosollyal arcán.
-Egy amerikánót és egy csokis kekszet szeretnék kérni. -
Ezalatt a tulaj is megjött.
-Heló!- Köszönt rám Ő is.
-Heló!- Válaszoltam.
-Mit kérsz?- kérdezte.
- Csokis kekszet és amerikánót szeretnék.-
-Ülj le mindjárt viszem ki.- mondta.
-Rendben, köszönöm. -
És ezzel mentem is keresni magamnak egy kényelmes helyet.

Egyedül sosem szoktam beülni. Tünődtem el ezen amíg várakoztam. A sütit hamar hozták. Így kizökkenve a gondolataimból egyből letőrtem egy darabot belőle és enni kezdtem. Szokásosan finom volt a keksz, amit nem kellett sokáig majszolnom magában hamar megérkezett a kávém is. Egy kapucsínós csészében egy adag hosszú kávé és mellé kis kancsóban ,amiben a tejet is szokták adni, forró víz, azzal lehet hígítani az amerikánót az embernek kedve szerint, tejet nem kértem hozzá. Egy kis pohár vizet kaptam még mellé, azt mindig adnak minden normális helyen. Elkeztem a kávéba lapátolni a cukrot... Szerencse ,hogy a tulaj meg senki más se látta ezt. Kész kis cukor szigetet varázsoltam oda, Nyomi is megirigyelte volna. Bár inkább kávé ,mint limonádé tenger volt körülötte.
Majd bele raktam a kellő víz mennyiséget is.
Ezek után még iható hőmérsékletre hűlt a kávém, rá csatlakoztam a kávézó wifi-ére és elkezdtem csevegni egy két cimborámmal fb.-n.
Hírtelen egy nem várt személy is rám írt.
Bendzsi:
~Meg gyógyultam. Most megnyúzlak.~
~Véged van~

Én:
~Neked is hali.~
~Na végre hogy írtál~
~Ha meg vagy már, hogyhogy nem voltál suliban? ~

Bendzsi:
~ Orvosnál voltam kontrolon~
~Igazolta még a mai napom~
~Most megyek haza~

Ekkor hírtelen, bevillant valami és elkezdtem keresgélni a táskámban ,és ledermedve vettem észre, hogy nem csak hogy nincs nálam annyi, hogy Őt is meghívjam de még a pénztárcám sincs itt.
Nagyon ideges lettem magamra és az egész napra, de valahogy ki kellet találnom, hogy fogok fizetni.
...
Muszáj volt neki ezt megírnom.

Én:
~Figylej tudom haragszol rám, de kérném kéne egy szívességet.~
~Nagy bajban vagyok~
~Beültem kávézni és nincs nálam pénztárca~
~Lécci válts ki!!! Könyörgöm holnap vissza kapod!~

Két perce látta de nem írt semmit .
Egyszercsak látom, hogy pötyög valamit.

Bendzsi:
~Béna~
~ -.- ~

Én:
~Kérlek!~
~'>< ~

Bendzsi:
~10 perc~

Ezzel le is lépett.