Boldog szülinapot, Suga //BEF.//

8. rész

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog ☺😊♡

Ebéd után rögtön siettünk próbálni. Sokkal frissebbek voltunk, mint reggel és jobban tudtunk koncentrálni.
Szerencsére nem jött újabb vihar, így áramszünet sem volt.
Két órát próbáltunk, aztán szünetet tartottunk. Beszélgettünk a jövőheti fellépésről, majd arra lettünk figyelmesek, hogy kopogtak.
- Megyek, nyitom - szólt Kooki. Aztán nemsokára visszajött.
- Suga, azt hiszem téged keresnek. - mondta.
- Engeem? - kérdeztem meglepve. - ki lehet az?
- Menj fel és megtudod - mondta mosolyogva. - Már ott vannak a nappaliban.

Amikor felértem, nem hittem a szememnek.
- Eomma, appa!* - szaladtam a szüleim felé - De jó, hogy itt vagytok. Úgy hiányoztatok.
- Te is hiányoztál nekünk - mondta eomma, majd megöleltek és a boldogságtól sírni kezdtünk. Eközben a fiúk is feljöttek.
- Olyan jó őket együtt látni - mondta Jin.
- Ez még a szülinapi ajándékunkhoz tartozik, hyung. - tette hozzá Rapmon.
- Komolyan ti hívtátok ide a szüleimet? Köszönöm, nagyon rendesek vagytok! - majd megöleltem őket.
- Ez csak természetes. Hiszen olyanok vagyunk, mint egy nagy család. - mondta Jimin.
- Egyszerűen nem jutok szóhoz - mondtam a boldogságtól meghatottan - köszönöm.
- Nekünk is van születésnapi ajándékunk - mondta eomma - kicsit megkésve adjuk át, de az első ajándék ez a fényképalbum a 24 évedről. - aztán elmegyünk étterembe - fordult Rapmonhoz - ha elvihetjük.
- Persze, nyugodtan. Úgy is végeztünk mára a próbálással - mondta Rapmon.
- Összekapom magam, aztán mehetünk is. Sietek.

Fél óra múlva már úton is voltunk az étterembe. Nagyon rendes volt a fiúktól hogy elhívták a szüleimet.
A délután folyamán nagyon jól éreztem magam velük. Az étterem után sétáltunk a parkban. Elmeséltem mindent, hogy mi történt velem az egy év alatt.
Este lett, mire visszaértünk a dormba. A többiek már vártak.
- Köszönöm eomma, abeoji ezt a csodás délutánt. Szeretlek titeket.
- Mi is téged. - mondták egyszerre. - mindig is a mi kicsi fiúnk leszel.
- Menjünk fel, még beszélgessünk.
- Rendben, de nekünk lassan menni kell haza. Már sötétedik. - mondta eomma.

Felszaladtam, és szóltam a többiekbek, hogy jöjjenek a szobámba. Addig a szüleim leültek a nappaliban.
- Kooki, Tae, Jin, Jimin, Hobi, Rapmon, gyertek kérlek a szobámba! - kiabáltam.
- Megyünk!! - szólt vissza Jimin és Kooki. Majd a többiek is jöttek.
- Tae hol van? - kérdeztem.
- Kint talált egy kiscicát, és azzal játszik - mondta Hobi.
- Nagyszerű. Na mindegy. Azt szeretném kérdezni, elsősorban tőled, Rapmon, hogy a szüleim ittmaradhatnának-e éjszakára nálunk, mert már nagyon sötét van és ilyenkor veszélyes vezetni.
- Természetesen - mondta Rapmon.
- Igen, persze - mondták a többiek is.
Majd Tae is felért végre.
- Itt vagyok, mi van? - kérdezte alig érthetően, mert futott felfelé a lépcsőn.
- Már semmi - mondtam. - csak a szüleim itt alszanak ma este. - mondtam neki.
- Én akkor rendbe hozom a vendégszobát. - szólt közbe Jin.
- Én meg szólok a szüleimnek, hogy ittmaradhatnak ma éjszakára. - mondtam.
Ezután még sokat beszélgettünk, majd együtt vacsoráztunk.

Elérkezett a másnap reggel. Sajnos korán el kell indulniuk a szüleimnek haza, ezért én is időben felkeltem elköszönni.
- Mégegyszer köszönök minden utó-szülinapi ajándékot eomma, appa - mondtam majd kikísértem őket.
- Igazán nincs mit, Yoongi drágám - mondták, majd elbúcsúztak mindenkitől.

Egy kicsit szomorú voltam, hogy el kellett menniük, de egyben boldog is, hogy végre találkozhattam velük.
- Köszi srácok, hogy elhívtátok őket. Rendes tőletek. De máris hiányoznak. - mondtam kicsit szomorú hangon.
- Igazán nincs mit hyung, de ne szomorkodj. - mondta Jimin - menjünk reggelizni.

*anya, apa