A Sárkányok Anyja

Part 11

-Ő nem a sárkányom. Ő a gyermekem. Egyike a több 100 gyermekemnek...

A királyságban:
*Derek szemszöge*
Mindenki nyüzsgött. Miért vitték el Hayley-t? Megértem, erős meg minden de hát na. Ami elég az elég.
A síró Hilarit és Wendyt átkarolva mentem fel az emeletre. Nem kellett volna ebbe a világba jönnünk.
-Rendben. Ma összeszedünk mindent amit csak lehet, elmegyünk Hayley-ért és húzunk haza.-jelentettem ki. Ez rohadt jó. Egy napot ha itt voltunk és már ez történik.
-Rendben. Eleve nem érzem, hogy lenne erőm. Szerintem csak ürügyek voltunk, hogy Hayley átjöjjön ide.-tanakodott Hilari szipogva
-Meg milyen ,,király" ez. Elenged a jövőbeli feleségét. Mostmár nem fog hozzámenni az biztos.-fogta át karjait Wendy.
-Nem fogom hagyni.-néztem magam elé.-Már akkor meg kellett volna állítanom amikor próbálta elcsábítani. Nem veszíthetem el azt akit szeretek...-suttogtam. Igen ők ketten tudják, hogy érzek iránta.
-Nem hibáztathatod magad. Mi se tettünk semmit. Még Team Mayley-k is voltunk.-nyugtatgatott Wendy.
-Igaza van. De ezt már megbeszéltük. Indulhatunk is.-mondta Hilari.
Mindannyian felálltunk és már mentünk is ki az ablakon amikor szembetalálltuk magunkat Mattel.
-Te meg mit akarsz?-léptetett előre Hilari.
-Tudom, hogy utána akartok menni...-kezdte de közbevágtam.
-És jöttél, hogy leállíts minket. De nem fog menni. Fogjuk Hayley-t és megyünk is haza.
-Mi? Nem vihetitek haza. A jegyesem.
-Hazavisszük. Te nem akarod megmenteni. Majd én fogom.-csörtetett el mellette.
-Team Harek.-mentek el gonosz tekintettel Matt mellett. De ő jött utánunk. Istenem sose adja fel?
-Nem értitek. Azért vagyok itt mert énis meg akarom menteni. Veletek mehetnék?
-Felejtsd el.-vágtuk rá mindannyian.
-Kérlek. Meg akarom menteni. Én...szeretem.
-Nálunk nem jobban.-sétált tovább Hilari. Mi követtük.

Eközben:
*Hayley szemszöge*

-Kelj fel!-parancsolt rám a mostani őr.
-Mit akarsz?-néztem rá bosszúsan.
-Haladj. Enned kell.-kinyitotta a cellát.
Kimentem. A lépcső tetején lévő fény majdnem kiégette a retinám.
Leültem egy asztalhoz ahol hasonló helyzetű fogjok voltak mint én. Adtak valami hányadékot. Hát...nem fogok enni.
Kapargattam a kajámat amikor egy ollót hallok. Mögülem. A hajam a vállamra hullott. Legalábbis ami maradt belőle. Megfogtam majd hátranéztem. Egy idős férfi állt ott majd egy mozdulattal kirohant.
-A Sárkányok Anyjának haja. Meggazdagszok.
-Hé!-ordibáltam utána. Futottam volna de megint elkaptak az őrök. Sose lehet tőlük szabadulni.
Vissza kellett mennem a cellába. Odadobtak valami fehér rongyot, hogy vegyem fel. Gyorsan át is vettem, hogy ne lássanak meg.
-Ugh...mi lett a hajaddal?-sétált le hozzám fintorogva Martha. Gyilkos tekintetekkel meredtem rá.
-Nem ehettem, levágták a hajam egy rongyban kell lennem és a Sárkányok anyja vagyok. Nem nekem kéne kérdéseket feltennem?
-Ne élj vissza a hatalmaddal, leány. Semmi vagy a Sárkányaid nélkül.-ezt mondjuk be kell ismernem. Még nem tanítottak meg harcolni, állítólag tanulni fogok vívni, íjászkodni meg elev fejlesztik a harci készségeimet. Addig egy senki vagyok aki kivégezteti az egyik gyermekét a saját hülyesége miatt...

Sziasztok! Itt vagyok a mai utolsó résszel. Remélem tetszik! Holnap jövök a többivel addig kommentben írjátok meg #TeamMayley vagy #TeamHarek 😉 Mint ígértem este felrakom majd a Daryl Dixonos fanfinctionom első részét :) További szép napot! ^^