Bolondulásig

8. fejezet

Cole-nak igaza volt. Hiába volt már 11 óra, a buli még csak most indul be. Emberek táncoltak a nappali közepén, voltak, akik kint beszélgettek, ittak, cigiztek, mások pedig csak élvezték a hangos zenét. Rachel-t már egy jó ideje nem láttam, és igaz, hogy nem az a fajta lány, akire vigyázni kell ,de mégis kezdtem aggódni, hogy merre lehet. Emlékeztetnem kell majd magam, hogy keressem meg, miután Cole abbahagyta az itatásom. Mert hogy lassan a harmadik felest nyomja a kezembe, amit nem is tudom, miért hagyok neki. Talán már annyira a fejembe szállt az alkohol, hogy nem is fogom fel, mit csinálok, de érzem, hogy ebből még nagy baj lesz. 

Cole egyébként igazán jó fej srác, akinek jó kisugárzása van és még helyes is, amit tud is magáról. Csak úgy ontja magából a hülyeségeket, hogy már megfájdult a hasam a nevetéstől. Liam néha-néha eltűnik, hogy megnézze, minden rendben-e a lakással, de ezen kívül ott van velünk, és minden mozdulatunkat figyeli. Épp fordultam volna felé, de túl gyorsnak bizonyult a mozgás, és megszédültem. 

- Hohó, cukorvirág, azt hiszem, jobb lesz, ha most leállsz az ivással. - fogott meg, nehogy mindenki előtt hasra vágódjak. Elég ciki lenne, de lehet, hogy most még ezen is röhögnék. 

- Liam talán igazat mond, mert a végén még kihasználnám a helyzetet, kicsi Em, és megmutatnám fent a szobám. - kacsintgatott rám Cole, de tőlem most is csak kuncogásra futotta, azonban Liam-ből egy rosszalló morgás tört fel. 

- Hé, fiúk, a szomszédok nem fogják kihívni a rendőrséget? - Tettem fel a régóta bennem lévő kérdést. 

- Hihi, az öregasszony kedvel engem. Tuti, hogy ő is az ágyamba vágyik. - Sóhajtott nagyot Cole, mintha nem lenne elég energiája annyi nőhöz, mint amennyi őt kívánja. Szerintem az elmúlt 20 évemben nem vihogtam ennyit, mint ezen az estén. Mondjuk a választ most sem kaptam meg, de ha őket ez nem zavarja, akkor engem sem. - Na, de most mennem kell. Mégsem maradhatok lány nélkül az estére. 

Nyomott egy puszit a homlokomra és elment. Erről egyből eszembe jutott , hogy nekem meg kell keresnem Rachel-t.

- Asszem' nekem is mennem kell, mert R már egy ideje eltűnt. - motyogtam Liam-nek, de többször megakadt a nyelvem, így nem voltam benne biztos, hogy értette is, amit mondani akartam. 

- Nem gondolom, hogy neked mászkálnod kéne ilyen állapotban. Ülj le ide a székre, ne menj sehova, várj meg itt, én pedig idehozom Rachel-t, rendben? 

- Persze persze, nem kell egyből lekiabálni.. - motyogtam sértődötten. Mégis mi vagyok én, egy kutya, hogy parancsra viselkedjek ?! 

Egy kis mosollyal az arcán megsimította az arcom és otthagyott. Mentségemre szóljon, hogy pár percig ott ültem, és próbáltam megvárni, de mit tehet az ember, ha pisilnie kell? Túl sokat ittam, szóval muszáj volt elindulnom és megkeresnem a wc-t. 

Nem volt nagy a lakás, de annyi ember volt benne, hogy lehetetlen volt átfurakodnom magam rajtuk. Másik baj, hogy nem is tudtam, hogy merre kell mennem, így dülöngélve benyitottam mindenhova, ahova csak lehetett. Egy kis idő után mégis rám talált a szerencse, mert a következő ajtó, ahova benyitottam, nem egy háló volt szexelő emberekkel, hanem a wc. Megkönnyebbülve elvégeztem a dolgom, kicsit helyreraktam a sminkem, amennyit láttam belőle és indultam is vissza a "helyemre", nehogy Liam észrevegye , hogy eltűntem. Még a végén büntetést kapnék, hihi. 

Próbáltam felmérni a helyzetem, hogy merre is kell visszaindulni, amikor valaki átkarolt hátulról. Már majdnem hátradőltem volna a karjaiba, de ekkor tudatosult bennem, hogy nem citrusos illatot érzek. Megpördültem és Dan állt mögöttem, aki szintén a pohár fenekére nézett már. Arcát hatalmas mosoly terítette be, szemei pedig vörösek voltak és erősen dülöngélt.