Bolondulásig

13. fejezet

Meglepett a hirtelen reakciója. Egyik kezével a tarkómnál fogva húzott magához, amíg a másikkal körbejárta a testem. Nem sok ruha volt rajtam, amitől máskor biztos zavarba jöttem volna, de most mégis szépnek éreztem magam a szemében ülő csodálat miatt. Hátráltunk egészen az ágyig, majd egy aprót lökött rajtam, ami elég is volt, hogy a matracra zuhanjak. Egy pillanatig csak nézett és nem szólt semmit. A mellkasa gyorsan járt fel-le, kapkodva szedte a levegőt. Az ajkai picit szétnyílva, ami miatt kedvem lett volna végignyalni rajtuk. Megrázta a fejét és magában motyogott.

- Baszki, mit teszel te velem?

Nem tudtam, hogy vár-e választ, de valószínűleg nem, mert egyből rám vetette magát. Két karjával a fejem mellett támaszkodott, de a teste nagy része szorosan simult az enyémhez. Éreztem minden porcikáját és ettől a szívem még gyorsabban kezdett verni. Mélyen a szemembe nézett, lehelete súrolta az arcom és a szánk alig pár centire volt egymástól. Legszívesebben rá vetettem volna magam, de ez az előbbi alkalommal sem sült el jól, így csak vártam rá. 

Kisöpört egy tincset a szememből, majd a tekintete újra a számra villant és végül lágyan megcsókolt. Nem volt olyan szenvedélyes, mint az előbb. Ajkai lágyan játszottak az enyémekkel, és teljesen megbolondított vele. Apró puszikkal borította be a nyakam, miközben az oldalamat simogatta. Minden puszira kirázott a hideg, és a gyomrom görcsben állt a sok érzéstől. 

Őrülten kívántam. Egy részem többet akart, mindent, amit ez a fiú adni tud nekem. Azonban a másik részem azt ordította a fejemben, hogy lassítsak, mert még nem tartunk ezen a szinten és félő, hogy a végén csak fájni fog. Mintha olvasott volna a fejemben, elhúzódott, egy aprót rám mosolygott és leszállt rólam. 

- Azt hiszem, jobb lesz, ha lent megvárlak. - Felhúzott ülő helyzetben, én pedig most kezdtem el szégyenlősködni. Eltakartam magam a kezemmel, amennyire tudtam, bár ez annyit jelentett, hogy a mellem elé emeltem a karom. Utoljára megsimogatta az arcom és szó nélkül kiment. 

Legalább 5 percig ültem az ágy szélén és gondolkoztam a történteken. Vajon ő miért hagyta abba? Nem sok választás van. Vagy nem tetszek neki és nem akar további bonyodalmat, vagy valami csoda folytán ő is ugyanarra gondolt, mint én. Féltem, hogy túlságosan beleélem magam a dolgokba, Liam-be. Nem tudtam, hogy mit akarok és azt sem, hogy ő mit gondol rólunk. Ha egyáltalán lehet-e olyan mondani, hogy "rólunk". Várok, és majd remélhetőleg alakulnak a dolgok. 

Felvettem egy másik shortot, meg fekete trikót hozzá, Liam-nek pedig kerestem egy bő pólót, de mire leértem, rájöttem, hogy felesleges volt. Egy szál boxerben feküdt a kanapén és a tv-t nézte. Nem zavartatta magát, bár nem tudta, hogy ott vagyok. Úgy feküdt ott, mint aki otthon van, nekem viszont a torkomon akadt a szó. Tökéletesen kidolgozott teste kiszúrta a szemem. Aprót horkantottam, mert csak nekem lehet ekkora szerencsém, hogy egy ilyen fiút akarok megkapni, de ekkor észrevett. Hatalmas vigyort villantott, mint aki tudja, hogy őt bámultam, de ezt nem is lehetett volna nem észrevenni, ha valaki a vérvörös fejemre néz. 

- Remélem nem probléma, de nem akartam a vizes ruháimmal a kanapéra feküdni. - Felült és beletúrt a hajába, ami így is a szemébe hullott. Nem segített rajtam ez a mozdulat.

-  Érezd magad otthon. -  Bementem a konyhába egy pohár vízért és onnan kiabáltam ki neki. - Gondolom akkor megnézzük azt a filmet. Csinálok kukoricát. 

Mikor megfordultam, ott állt mögöttem és nekem majdnem kiesett a pohár a kezemből. Miért nem hallottam, hogy idejött? 

- Mit szorongatsz úgy a kezedben, cukorvirág?

Értetlenül bámultam rá, mert hogy mit nem ismer fel egy pohár vízen, de végül leesett. A pólóra gondol. 

- Hoztam neked egy pólót, ami talán jó rád, de már megoldottad a problémát. - Köhintettem és nem tudtam hova nézni, mert a mellkasa pont előttem volt. Zavarban voltam, de ez csak jobban szórakoztatta őt. 

- Köszönöm, kedves vagy, hogy gondoltál rám. - Kivette a kezemből a pólót, majd arcon puszilt és visszament a nappaliba.

Lefagytam és csak néztem őt. Felvette a ruhát és máris sajnáltam, hogy lehoztam neki. Kérdő tekintettel nézett felém és rájöttem, hogy rám és a kukoricára vár, hogy elkezdhessük a filmet.

Fél óra múlva észrevettem, hogy már a film elejére sem emlékszem. Valami háborús és mindenki megöl mindenkit. Jobban lekötötte a gondolataimat a mellettem ülő fiú. Igazából nem csinált semmit és őt még érdekelte is a film, de nekem már az is elég volt, hogy a keze az enyém mellett volt. Legszívesebben megfogtam volna, vagy hozzá bújva még a filmet is nézném, de tudtam, hogy ezt nem tehetem.

Pár perc múlva azt vettem észre, hogy vége lett , de valószínűleg ez nem pár perc volt, csak megint nem figyeltem.

- Jó volt, igaz?

- Aha, igen. - motyogtam, mert pont nem tudtam, hogy miről van szó, de nem akartam lebukni.

- Késő van, jobb lesz ha én megyek. - Felállt és nem törődve a helyzettel, levette a pólót és újra egy boxerben sétált el előttem. Hatalmasat nyeltem, de próbáltam nem kimutatni az érzéseim, mert tudom, hogy ez a célja. Kezd elegem lenni magamból, hogy ilyen nyuszi vagyok és úgy viselkedek, mint egy 14 éves szűz. Nem hagyom, hogy kihasználjanak, de most már kiélvezem az új életemet.

Másnap suli után találkoztam Rachel-lel és negbeszéltük, hogy megiszunk egy kávét a munka előtt.

- Smároltatok úgy, hogy rajtad csak fehérnemű volt és azt akarod nekem beetetni, hogy nem feküdtetek le egymással?

Csak a szememet forgattam, mert már vagy ötödjére kérdezi meg. Nem értem miért ilyen hihetetlen ez. Minek néz engem?

- De akkor most összejöttök? - Nézett rám furcsa szemekkel, miközben bementünk a kávézóba. Próbáltam kizárni az agyamból ezeket a gondolatokat, mert tuti, hogy csak túlagyalnám a dolgokat.

- Csak megtörtént. Csókolóztunk, de nem kell ebbe többet képzelni. Ez a 21. század.

Vigyorogtam rá, de a mosoly egyből lehervadt az arcomról, amikor az egyik box-ban megláttam Liam-et, ahogy egy másik lányt ölelget. Földbe gyökerezett a lábam és le se tudtam venni róluk a szemem. Görcsben állt a gyomrom és akaratlanul is rosszul esett, amit láttam. Igaz, hogy nem vagyunk együtt, azt csinál amit akar, de nem rég még velem csókolózott. Ez a baj velem, egyből beleélem magam a dolgokba. Jó lenne, ha egyszer már tanulnék a hibáimból és nem bíznék egyből mindenkiben.

Rachel szólt hozzám, amire Liam is felkapta a fejét és elengedte a lányt.

- Emma? - Ajkai apró "O"-t formáltak és már felállt, hogy idejöjjön hozzám, de valamiért most nem akartam vele beszélni, ezért fogtam magam és kiszaladtam a kávézóból.

- Hé, cukorvirág, ne siess már ennyire. - Hallottam meg magam mögül, de a nagy sietségben nem néztem szét, és már csak azt vettem észre, hogy a földhöz csapódok, mellettem pedig egy kerékpáros fekszik.