Ámulatban

Nyolcadik rész

Olyan volt mint egy álom. Előtte éreztem csupán egy tűszúrásnyi fájdalmat, aztán olyan jót aludtam mint hetekkel ezelőtt.  AZ előtt. Mielőtt csalódtam a példaképemben. 

Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Aztán beugrott minden. A kanapén feküdtem. Kezem megkötözve. Az emlékek hatására azonnal felültem, ami nem kis fájdalmat okozott a fejemben. Gyorsan körbenéztem a szobámban, hátha Anna hazaért már a boltból és tud segíteni.   Épp csöngettek. Tuti Ő az. A francba! Nem engedhetem be. Még baja esik. Megjelent az ajtóban CC és beengedte a barátnőmet. De én már abban a pillanatban kiabáltam neki amikor megláttam a dobost. 

-Anna fuss! Semmi áron se gyere be! Hozz ... - de nem tudtam folytatni , mert a csendben mellém  lopózó Jake befogta a szám. De már késő volt. Bár Anna meghallotta amit mondtam neki, nem olt ideje elég messze futni, így őt is elkapták. Milyen furcsa, ilyenkor senki sincs az utcán. Beráncigálták a házba, majd az egyik sarokba vitték. a kezét össze kötötték a sarkával, úgy ültették le. Egy kendőt kötöttek a szájára, hogy ne tudjon beszélni. Így tett velem is Jake. Csak azzal nem számoltak, hogy mi beszéd nélkül is megértjük egymást - bár így összekötött kézzel elég bonyolult de szerintem menni fog. Amíg ki nem mentek, addig képtelen voltam Anna szemébe nézni. Majd végül felemeltem a fejem, és belenéztem aranyzöld szemeibe, ami a mérhetetlen félelemtől már szinte zölden világított. Vörös haja arcára tapadt. Egész testében remegett. Elkapott a méreg, hogy így kell látnom az én életvidám barátnőmet. Ilyen összetörten. Mert csak most tört össze igazán: a koncert után történtek annyira nem viselték meg, mint engem. Mindig is erősebb volt lelkileg mint én. Sőt Ő a legerősebb azok közül akikkel valaha is találkoztam. De most, hogy ott kuporgott a sarokban félve, tehetetlenül, már csak a csodában bízhattam. 

Nyílt az ajtó és Andy lépett be rajta Jinxx társaságában. Nem szóltak semmit, amikor megláttak így minket, csak egy perverz "mosoly" jelent meg arcukon. Anna tekintetét éreztem meg magamon, amin mérhetetlen kétségbeesést láttam. Rettegett. Könnyes szemmel, de próbáltam megvigasztalni. De Ő csak behunyta a szemét, és lehajtott fejjel ült tovább és várta hogy Andy odaérjen hozzá. Megadta magát. Már elfogadta ezt.  Jinxx is ideért. Ránéztem. Még mindig letaglózott a szépségük. Nem tudtam ez ellen mit tenni. Nem láttam mást csak Őt felettem. ÉS ez a logikus gondolkodásomat agyam hátterébe szorította. Aztán levette a felsőjét. Élesen levegő után kaptam. És ezzel elárultam a barátnőmet, szüleimet és magamat is. Mostmár semmi mást nem érzékeltem csak a gitárost. A háttérben halk mondatokat hallottam, talán a gondolataim visszhangoztak fejemben. Kivette a szánból a kendőt és durván megcsókolt. Engedelmeskedtem, beszálltam a játékába; sőt viszonoztam a csókot, ami láthatóan tetszett neki.  Már húzta volna le rólam a pólóm, amikor hirtelen meghallottunk egy kocsit beállni az udvarra. Anna szülei. A fiúkat mintha ágyúgolyóból lőtték volna ki, mind a szobában termettek egy pillanat alatt. Míg CC és Ashley kioldoztak minket, Andyék minden bizonyítékot eltüntettek, felrakták a bevásárlószatyrokat a konyhaasztalra, bekapcsolták a TV-t, majd leültettek minket a kanapéban, ölünkbe dobtak egy doboz zsepit, majd a hátsóajtón keresztül távoztak. Fél percre rá nyílt az ajtó és beléptek Éváék. Mi felszaladtunk az emeletre. A szobába érve Anna zokogva zuhant rám. 

- Úgy féltem. - mondta sírva. 

- Én is. - sírtam - De úgy haragszom magamra.  Ez az én hibám. Én engedtem be őket, és miattam kaptak el téged is. De ami a legrosszabb, hogy ámulatba ejtett a szépségük, és az irántuk érzett rajongás, és emiatt az egészet mégse éreztem rossznak. Úgy sajnálom, remélem valaha meg tudsz bocsájtani. - mondtam, majd elkezdtem összeszedni a cuccaim. 

- Te meg mit csinálsz? - nézett rám értetlenül.

 - Elmegyek. Úgyis utálsz most. 

- Te hülye vagy - nézett rám komolyan - Én szerettettem meg veled a rockot és a bandát...

- Amiért nagyon hálás vagyok - szóltam közbe - De...

- Hadd mondjam végig! - akadt ki, mire elhallgattam - Én hagytam ott a koncerten az irataimat, benne minden igazolvánnyal, köztük a lakcímkártyámmal, úgyhogy miattam találtak meg minket. 

- De a koncertre én rángattalak el.

- Én sminkeltelek ki , én öltöztettelek olyan kihívó ruhákba, az egész az én ötletem volt, az én hibám. 

- Dehogy. Egyikőnk hibája se volt, oké? - néztem rá bátorítóan, mire elmosolyodott. 

- Oké - mosolyodott el, majd megölelt. 

- Túl leszünk ezen is. Megígérem. 

- Min lesztek túl? - nyitott be Éva. A francba!