Ámulatban

Ötödik rész

Bepánikoltam, és ellöktem magamtól.
- Mi a faszt csinálsz?
Gyorsan elszaladtam, leszedtem Jake et Annáról majd cuccainkat megfogva rohantunk kifelé.
kiértünk, és szerencsére hamar megláttuk a kocsit, ami mellett Péter állt, már elég idegesen. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és már indultunk is . Elmeséltük neki mi történt a koncert után. 

- Mégis mit képzeltetek? Egy híres ember nem csókol meg csak úgy egy normális lányt, hacsak nincsenek hátsó szándékai. Mint például a mostani estben. És mi lett volna, ha nem bírtok eljönni, és megerőszakol?! Istenem lányok.... Sajnálom ami történt, be kellett volna mennem.

Mi csak sírtunk. Fájt. A csalódás. A mi hőn bálványozott és rajongott Istenünk, Isteneink, hogy kihasználtak minket, merthogy az elejétől csak erre ment ki a játék. Csak a nagy ámulatban nem vettük észre. Azt hitték mi is olyan kis könnyen kapható, mindenre rávehető kurvák vagyunk, akik csak azért, mert hírességgel van egy szobában , egyből szétteszi neki a lábát. ÉS ez fájt nekünk igazán. 

Hazaértünk. Mármint, Annáékhoz. Nem szóltunk egy szót se, csak felmentünk sírva a szobába. Átöltöztünk pizsamába, bedőltünk az ágyba és egymást ölelve álomba sírtuk magunkat. 

Reggel halk kopogásra ébredtünk. Éva nyitott be, férjével a nyomában. Mind a ketten egy-egy tálcával léptek beljebb. Mi csak álmosan, kisírt szemel, értetlenül néztünk rájuk. 
- Üljetek fel, itt a reggeli. - mondta Éva mosolyogva, de a szemében sajnálat és aggodalom csillogott. Nagy nehezen felültünk, ők pedig az ölünkbe rakták a tálcákat.  Megettük, a szokottnál 10-szer lassabban. Vittem le tálcákat a konyhába, amikor eszembe jutott, hogy már biztosan késő van, és anyu aggódik értem. Szerencsére Éva lent mosogatott, így tudtam vele beszélni. Beraktam a mosogatóba a mosogatni valót, majd megszólalta. Magam is meglepődtem, mennyire rekedt volt a hangom.

-Öhm... Éva...

- Anyukáddal már beszéltem. Azt mondta maradj nyugodtan, de nagyon aggódik érted, szóval amint tud átjön. 

- Köszönöm. 

- Behívhatjátok a kutyákat.

- Tessék? 

- Kettő kutya bemehet a szobába. De csak most az egyszer.

- Köszönjük. - mondtam, majd felcammogtam az emeletre. - Ketten bejöhetnek. 

- Kik? - kérdezett vissza. 

- Kutyák. - elindultunk megkeresni őket. 

Én Roxy-ért mentem, Ő egy fekete labrador, Anna pedig Vipcsit kereste meg, aki magyar vizsla-. Mindkettő szuka. Bementünk a szobába, majd elterültünk a szőnyegen a kutyákat ölelgetve. Kicsit később kerestünk 1-1 plédet és levettünk az ágyról kispárnát, majd tovább ölelgettük a kutyákat.  Nem tudhattuk mennyi idő telet el de csöngettek. Ez biztos anya. Hallottam a jól ismert lépteit, majd megállta az ajtó előtt, és benyitott. 

-Lányok. Tudom, hogy ez most fáj, de úgy nem igen lesz jobb ha egész nap itt punnyadtok és sajnáltatjátok magatokat. Öltözzetek, megyünk Kabókára. Neked meg - nézett rám - itt a cuccod, elhoztam. Siessetek. Debivel lesztek. 

Ez kicsit feldobott minket, így elkezdtünk felöltözni.