Az erdőben sétálni egyedül módfelett monoton, mert nagy magányodban az egyetlen utitárs a saját gondolatod. Néha jól esik egy kicsit átértékelni az életet. Az én esetemben ezen az őszi délutánon inkább visszaemlékeztem,hogy hogyan is jutottam el idáig.Reméltem, hogy nem tünik majd olyan hosszúnak és unalmasnak az út.
Egy hete kezdődött az egész utazásom. Mint minden más reggelen felvettem fekete bőrkabátom, felhúztam szövetnadrágom és barna kopottas bakkancsom, feltettem fejemre a fekete kalapom amely alá hosszú barna hajam probáltam begyürni. Felültem lovaskocsimra és már indultam is. A revolveremet a kocsin tartottam közvetlen melettem egy ládikában. Rabszálitóként tevékenykedtem Westmarshban. Útközben kezembe nyomták a sajtó aznapi számát, 1866 október 11-et irtunk. Már lassan 10 éve végeztem hüséges és megbecsült munkámat, bár 30 éves koromra már nagyon életunt lettem. Minden reggel arra gondoltam bárcsak lenne egy olyan barom aki megprobálná kiszabaditani a rabokat szállitás közben, de nem gondoltam volna, hogy azon a napon vágyam valóra válik. A serif épületnél vártam a rabokat, 5 rab volt akiket elkezdtek betenni a kocsiba, az egész kocsi vasból volt elkészitve, csak egy kis rácsos ablak volt hátul ahol szemügyre lehetett venni a bent lévöket. A szállitmányom egyetlen tagját tudtam hogy kicsoda, mert elmondták hogy nagyon legyek óvatos miatta. John Holt volt az, megszámlálhatatlan embert ölt meg és nem könyörült sem asszonyon sem gyermeken. Szemügyre vettem mikor betették a kocsiba, nagy fekete szakálla alól mosolygott rám ugy hogy kilátszottak arany fogai, az egyik szeme fehér volt, gondolom megvakult valameik gyilkossága közben. Tetötöl talpig feketében volt, csak a sálja viritot vörösen. Már éppen elfordulni akartam mikor hozzámszolt.
-A börtön kocsisa.
Majd hangosan felnevetett mintha valami vicceset mondott volna.
Hirtelen csak arra gondoltam, hogy isten olyan csunyának teremtette, amilyennek tudta, aztán szájbavágta egy lapáttal.
Elindultunk mi hatan és még 3 derék fickó akik lóháton jöttek a kocsi melett, ha netalán valami baj történne, igaz igy utólag visszagondolva nem sok értelme volt, hogy ök velünk tartanake avagy sem.
YOU ARE READING
Minden ami fénylik
Adventure"Nemvolt sok időm gondolkozni, mozdult az elöttem lévő bokor és egy farkas lépett előre. Megtorpantam, a vér is meghült bennem, nem tudtam hirtelen mitévő legyek, mintha megált volna az idő, probáltam összeszedni gondolataimat és lassan elővettem eg...
