Harminc mérföldre volt a börtön ahová szállítanom kellett a rabokat. Körülbelül félúton járhattunk ahol egy erdei út következett. Ezerszer jártam már be ezt az utat de sose volt még ilyen csend az erdőben. A rabok is általában zajongtak és kacarásztak, de most síri csend volt mintha meghaltak volna. Hirtelen egy fa dőlt ki előttünk az úton, a fa reccsenése után egy puskalövést hallottam amitől a lovak megvadultak. Amilyen gyorsan csak tudtam szabadon engedtem a lovakat, nem is foglalkoztam azzal hogy mellettem a földön hevert holtan a serif egyik embere. Nagyon szerettem a lovaimat mert semmi másom nem volt, így ök voltak az elsők hogy biztonságba kerüljenek.Megbújtam a kocsi mellett, pont a fejem felett volt a doboz amelyben a revolverem tartottam, félelmet nem ismerve gyorsan utána nyúltam majd tovább várakoztam remélve hogy nem figyelnek fel rám. Hamar rákellett jönnöm hogy harc nélkül nem juthatok ki élve ebből a szituácioból. Kémleltem szememmel a másik két fickót akik velem voltak de nem láttam sehol őket. Összesen hárman voltak akik a rabokat kiszabadítani akarták. John kikiáltott,
-a kulcs a kocsisnál van
Sietve indultak keresésemre, mire én kaptam az alkalmon felemelkedtem és golyót repítettem az egyik mellkasába. Visszagugoltam búvóhelyemre és vártam a megfelelő pillanatot. Óvatlan voltam mert az egyik fickó elkapott, hátulról kiütötte kezemből a revolveremet, gyorsan fordultam és jól pofán vágtam majd kaptam a revolverem után és azonnal meghúztam a ravaszt. Kettő megvan már csak egy van hátra, gondoltam magamban és erőt gyűjtöttem a további akcióra. Felemelkedni próbáltam a földről mikor éreztem a hideg pisztoly csövét a homlokomon.
-Valami utolsó kivánság? kérdezte mély hangon az akit sajnos nem vettem észre időben.
-Ne öld meg, visszük magunkkal a táborba! kiáltott fel John a kocsiból.
Ez volt az utolsó mondat amire emlékeztem mert utána úgy fejbe vágtak a puskatussal hogy azonnal eszméletemet vesztettem.
Ahogy az erdőben sétáltam visszaemlékezésemet megzavarta egy kötél hangja ahogy súrlódik az egyik fán valahol felettem. A következő pillanatban kicsúszott a talaj a lábam alól és egy fán lógtam fejjel lefelé. A visszaemlékezés mégsem volt olyan jó ötlet mivel nem vettem észre a csapdát.
YOU ARE READING
Minden ami fénylik
Adventure"Nemvolt sok időm gondolkozni, mozdult az elöttem lévő bokor és egy farkas lépett előre. Megtorpantam, a vér is meghült bennem, nem tudtam hirtelen mitévő legyek, mintha megált volna az idő, probáltam összeszedni gondolataimat és lassan elővettem eg...
