Minden ami fénylik

Menedék

Csodálatos volt a táj ahogy haladtunk egyre beljebb a sűrű erdőben, nem tudtam betelni vele csak kapkodtam a fejem, hogy már szédültem bele. Néhol átszűrődtek a nap sugarai a fák között és elvakítottak amitől egy pillanatra azt érezte az ember, hogy éppen a mennyországban van. Tény, hogy munkáim során láttam szép helyeket de nem nagyon csodáltam, csak úgy elmentem minden mellett mint egy szellem aki átmegy a falon és nem veszi észre, hogy ott fal van. Az elöttem csendesen lépkedő ismeretlen hölgyre pillantottam, aki mintha megérezte volna hogy nézem és rögtön megfordult, elmosolyodott majd előre figyelve ment tovább.

Megtorpant elöttem utitársam úgy hogy majdnem nekiütközdtem, felemeltem fejem és tudtam hogy megérkezdtünk utunk végéhez. Egy gyönyörű tisztás szélén álltunk, nem volt nagy csak éppen akkora hogy elfért egy sátor és ha kedved tartotta kiülhettél főzni valamit. Egy kis patak csordogált melletünk ahogy sétáltunk a sátor felé. Amint odaértünk a sátorhoz elhuzta a nyilás egyik felét és karjával intett hogy fáradjak be. Meglehetősen tágas volt belülről a sátor, állatbőrök, különféle kések, ijjak voltak a falon, tovább haladt a tekintetem és egy asztalon füszerek, növények, gyümölcsök hevertek szanaszét.
Óvatosan megveregette a vállamat a nő kiröl még mostsem tudtam túl sokat. A földre mutatott, láttam hogy bele van írva a földbe egy név: Clare.
-Így szólíthatlak?- kérdeztem bár tudtam választ nem kapok rá.
Bologatni kezdett amiből végre rájöttem, hogy érti amit mondok csak valamilyen oknál fogva ő nem beszél. Clare mutogatni kezdett, hogy maradjak itt és egy óra mulva visszajön, legalábbis ezt értettem meg a hirtelen mozdulataiból, reméltem hogy nem azt probálja eljelelni nekem hogy ma én leszek a vacsora. Kiviharzott a sátorból, ahogy eltünt én nem tudtam másra gondolni csak az ételre, két nap élelem nélkül hosszú idő. Nem mertem hozzányúlni a gyümölcsökhöz az asztalon, végülis sokmindent köszönhetek Clare-nek, nem akartam azzal elromtani a dolgokat hogy megeszek mindent amit csak találok. Fél óra elteltével leakasztottam az íjjat a falról, felvettem egy táskát, megraktam nyílvesszővel és kimentem hátha sikerül lelőnőm egy nyulat vagy madarat. Bár még sosem lőttem nyillal, reméltem hogy hamar belejövök hiszen elég jól bántam a pisztollyal. Sajnos a revolveremet elvették a büdös banditák, így nem volt más választásom. Gondoltam Clare is örülne valami ételnek, és tudtam hogy fél órán belül visszaérek. Nem akartam ellenszegülni neki de jó ötletnek tartottam hogy viszonozzam a segitségét valamilyen aprósággal.
Csendben lépkedtem és feszülten figyeltem minden mozgásra, úgy éreztem magam mint egy igazi vadász. Száz méterenként köveket raktam halomba hogy tudjam a visszavezető utat. Egy nyulat pillantottam meg az egyik bokor szélén, lassan felhúztam az íjjat és reszketve ellőttem a nyilvesszőt ami egy fába fúródott. A nyúl gyorsan eliszkolt, amint meghallotta a fa reccsenését. Örvendtem mert ellőni a nyílvesszőt eltudtam , mostmár csak a célzással volt gond. Nemvolt sok időm gondolkozni, mozdult az elöttem lévő bokor és egy farkas lépett előre. Megtorpantam, a vér is megült bennem, nem tudtam hirtelen mitévő legyek, mintha megált volna az idő, probáltam összeszedni gondolataimat és lassan elővettem egy újabb nyílvesszőt a táskámból. Morgott a fenevad miközben közeledett felém, szürke bundáját fújta a szél és látszólag semmivel nem törödött csak azzal hogy elfogja prédáját, vagyis engem. Céloztam pár pillanatig majd lőttem, láttam ahogy a nyílvessző forog a levegőben és elsuhan a farkas mellett.
-A francba- kiáltottam fel mérgemben.
Nem volt időm már semmire mert a farkas hatalmas lendületet vett, és rámugrott vicsorgó fogai elöttem voltak egy arasznyira. Tartottam fejét amennyire csak tudtam, az életem volt a tét. Egy hirtelen mozdulattal ellöktem a farkast magamtól előhúztam egy nyílvesszőt és mikor ugrott vissza rám amilyen erővel csak tudtam a nyakába döftem. Nyüszítve esett össze ellöttem, leültem mellé a földre és kifújtam kicsit magam. Az égre pillantottam és észrevettem hogy már egy óra is bőven eltelt azóta hogy elindultam. Sietve szöktem fel és indultam visszafelé a kijelölt úton. Pár lépés után azonnal megáltam, nagy fekete gomolygó füstöt láttam abból az irányból ahol a tábor van. Futásnak eredtem, tudtam valami baj van.