Míg Hollywood el nem választ/FANFICTION/

Fantasztikus ötlet

/Peyton/

Ott ültem egyedül a kocsiban és zokogtam.Fejemet a kormányra döntöttem és a kezemmel eltakartam az arcomat.Az ablak felől kopogást hallottam,odafordultam és megpillantottam menedzseremet.
Fáradtan felültem és kinyitottam az ajtót.
-Sajnálom Jery én...-Kezdtem magyarázkodni,de félbe szakított.
-Hey kislány semmi gond.Ez nem a te hibád oké?Ez a seggfej nem is beszélte meg veled,pedig te vagy a főszereplő.Most biztos nagyon ügyesnek érzi magát,de hamarosan rá fog jönni,hogy így csak magával cseszett ki.Hiszen ebben a sorozatban te vagy a sztár,szerinted erre mit fognak reagálni a rajongók?Ki lesznek bukva,elhiheted!
-De Jeremy nem erről van szó.Nem érdekel a főszerep és nem érdeke Max sem.Egyszerűn utálom,hogy egy ilyen átlagos szerepet nem tudok eljátszani.Pedig ez a munkám.Születésem óta.Amikor kicsi voltam anya feladta a munkáját csak azért,hogy az én karrieremmel tudjon foglalkozni.Ezzel csalódást okozok neki is és a rajongóimnak is.-mondtam és újra zokogni kezdtem.
-Pey!Ez nem a te hibád!A karrier sem a te hibád.Nem te kérted anyádat,hogy mondjon fel.Ő döntött így.És arról is ő döntött,hogy hírességet farag belőled.Peyton látom rajtad,hogy ezt már nem az örömért csinálod,miért akarsz ennyire megfelelni?Nem muszáj színésznőnek lenned.
-De ha már megadatott ez a lehetőség élnem kell vele.Más egész életében erről álmodik és nekem esélyem van arra,hogy ezt csináljam,nem dobhatom el.
-Másnak lehet,hogy ez az álma,de neked biztos nem.Mondd mégis mit szeretsz a munkában?Mi az amiért szeretsz híres lenni?
-Hát,a rajongókat imádom.És az elején imádtam zenélni nekik.Imádtam,ha örültek a zenémnek.A filmekkel az a baj,hogy nem látom személyesen,hogy mi a véleményük róluk.Nem látom,hogy szeretik-e.Csak a nézettségi statisztika alapján tudom eldönteni,hogy jó-e az amit csinálok vagy sem.
-Értelek.Röviden szereted látni,hogy az emberek szeretnek.
-Hát így is mondhatjuk.
-Peyton akkor zenélj újra!Találj ki új dallamokat,új szövegeket,új címeket!
-Jery már három éve nem írtam semmit,és a banda sincs már meg.Esélytelen,hogy ez egyedül újra menne.-Mondtam és egy nagyot sóhajtottam,majd letöröltem könnyeimet.
-Jeremy Willrops?-Hallottam meg egy kiáltást a stúdió felől.Jery hátra fordult és felnevetett.
-Robbie Rendorg!De rég láttalak!
-Hogy vagy mindig Jerykém?-Kérdezte a számomra ismeretlen férfi és kezet fogott a menedzseremmel,majd megveregette a vállát.
-Jó öreg cimborám.Éppen most mondott fel az én gyöngyszemem ebben a stúdióban.-ecsetelte Jeremy.-Bemutatom az én sztáromat Peytont.-mondta és Jery rám pillantott.Én zavartan kiszálltam a járműből és kezet nyújtottam.
-Peyton Koull.-mondtam és egy erőltetett mosolyt villantottam.
-Hát persze kedves.Sokat hallottam már rólad,egy igazi csillag.Az én nevem Robbie Rendorg.A menedzsered régi kollegája vagyok.-mondta kedvesen,majd megrázta a kezemet.
-Ismerős a neve.Láthattam már valahol?-Kérdeztem,mert nem csak a neve volt ismerős hanem az egész pasas is.
-Ez hízelgő.Előfordulhat,mert én is menedzserként dolgozom akár csak Jeremy.Régen egy kiadóhoz gyűjtöttük a poppcsillagokat.-mosolygott Jeremyre.
-Ó értem.Hát ha ilyen jól ismerik egymást bizonyára sok megbeszélni valójuk van.Én nem is zavarnám tovább az urakat.-mosolyogtam-Örülök,hogy megismerhettem önt Robbie-montam és ismét kezet nyújtottam,de ő erre felemelte a kézfejemet és kezet csókolt.
-Szintúgy kishölgy.-valaszolta,majd Jeryre pillanatottam.
-Akkor mi majd még beszélünk.-mondtam Jerynek,ő támogatóan megszorította a vállamat és bólintott.Beültem a kocsia, becsatoltam az övemet,intettem a kint ácsorgó férfiaknak,majd elhajtottam.Otthon fáradtan dőltem a kanapéra és szomorúan vettem tudomásul,hogy még csak egy óra van.A távkapcsolóért nyúltam,majd bekapcstam és valami állatos dokumentum film ment,azt néztem pár percig,majd egyszer csak elnyomott az álom.A gyomrom korgására ébredtem fel, körülnéztem és az ablakon túl már minden besötétedett.Ennyire elaludtam volna.Felültem a kanapén,majd a telefonomat a kezembe vettem, megnyomtam a bekapcsoló gombot és a kijelző világítani kezdett.18:48.Először el sem akartam hinni,hogy ennyit aludtam,majd eszrevettem,hogy tizenhét nem fogadott hívásom van.Öt anyagtól a többi pedig Jerytól.Először Jeryt hívtam vissza.A telefon kicsöngött.Szinte azonnal felvette.
-Na végre!Már vagy ezerszer hívtalak.Óriási hírem van!-Mondta mérgesen és izgatottan egyszerre.
-Nem is érdekel,hogy miért nem vettem fel?
-Életben vagy szóval nem.Na az történt,hogy miután elmentél megbeszéltük Robbieval,hogy elmegyünk ebédelni,beszélgetni meg ilyenek.Valahogy szóbakeveredtél és érdeklődött felőled,hogy miért voltál olyan szomorú.Elmeséltem a sztorit veled kapcsolatban és...
-Várj!Te elmesélted a stúdióban történteket?Jeremy az egyáltalán nem rá tartozott!-Akadtam ki.
-Jó jó igazad van,de jól tettem,hogy elmondtam,mert egy fantasztikus ötletünk támadt!
-Na mi az a fantasztikus ötlet?-Kérdeztem unottan.
-Duettet énekelsz!
-Mi?
-Egy duett!
-Az a fantasztikus ötletetek,hogy duettet éneklek Robbieval?
-Ne legyél már ennyire szőke, dehogy Robbieval.Az ő menedzseltjével.
-És ki a menedzseltje?
-Shawn Mendes.