Tükörvilág

III.

Fekete hajú nő, fehér ruhában. 

Felé hajol, felkiált.. kiáltozik. Kinek is?

Igen, a párjának, annak a délceg fiatalembernek, aki olyan tiszteletreméltóan húzza ki magát járás közben, hogy már egy közember elszégyellné magát a jelenlétében.

Hamarosan az úriember is odaér fölé.. odaér, odaér, de mit akar itt? Mit akarnak ezek az emberek tőle?

Elszörnyedt arckifejezés, rövid megbotránkozás...

Egy meleg mosoly.

Selhin ásítozva kelt fel édes álmaiból. Már napok óta a nagyteremben éjszakázik, és a délutánjait, reggelét, egyszóval az egész napját ebben a hideg helyiségben tölti, miközben a plafonon lévő térképet tanulmányozza éj feketén csillogó szemeivel.

Édes álmok? Majdnem. Lassan már a dereka is kezdett sajogni a lánynak a folytonos széken alvás miatt, de nem érdekelte, csak az a vörös pötty ott, a térképen, a plafonon.

Selhin rettegett attól, hogy ez a tükör is eltűnik. Ha Ayenn olyan hatalmas, mint mondják, miért nem pusztította el ezt a tárgyat is, ahogy a többivel is megtette? Az anyja azt állította, hogy kevés az ereje, azonban Selhin szerint ez nem stimmel, ha valakinek az örökös alvásból felébredve volt annyi lélekjelenléte, hogy elporlasszon több ezer darabot ezzel sem tenné másképpen. Nem, ennek más oka van.

Éppen ezért vállalkozott arra, hogy alapos felkészülés után elmegy az apjáékkal felkeresni Vernessus tükrét. Tudni akarta mi olyan különleges ebben, hogy még Ayenn sem volt képes összetörni. Hajtotta a kíváncsiság, ami lehet a saját vesztét fogja okozni.

A lány nem tulajdonított nagy figyelmet az álmában folyamatosan megjelenő fehér ruhás hölgyeménynek, sokkal inkább az egyre hevesebben működő képessége aggasztotta.

Egy hét telt el az a bizonyos nap óta, amikor már majdnem kimondta Irrin az ítéletet, amely Selhin felé irányult. Később kiderült, hogy a lány megbízhatóságát úgy tesztelték volna, beteszik a bord tükörbe, amely csekély mennyiségű szenvedés árán, de elárulja, hogy mennyire lehet megbízni benne, vagyis, hogy jó vagy rossz az adott személy. Ez a lehetőség kilőve, mivel Tükörvilág területén egy kivételével az összes tükör elporladt, ezzel együtt bord tükre is.

Az apja, Arrogon szívből sajnálta a darabot, mivel miután Ayenn-t letaszították sötétséggel kirakott trónjáról ez az eszköz mutatta meg, hogy kiben maradt még egy cseppnyi gonoszság is. Természetesen aki nem tisztult ki halálra volt ítélve.

Selhin aggódott, hogy mit mutatott volna nekik a tükör mikor ő belép. Aggasztotta a haja fehérsége, nem érezte magát átlagosnak, mintha az eddigi tündérmesének most vége lenne, és csupaszon, anyaszült meztelenül bedobják egy kútba, másszon ki ha tud, ha meg nem akkor hagyja, hogy elnyelje a kosztól fekete víz.

De a lány nem hibáztatta a tanácsot, hogy nem bíznak benne. A fehér haj mindenkit a szenvedésre emlékeztet a nép körében, a fehér hajúak jönnek, és rombolnak, jönnek és gonosz tettekkel keserítik meg az életüket.

Mivel a tükrös terv romokban hevert az elvetett ötletek padlóján más megoldásra kellett vetemedni a bizonyosság után epekedő tanácsnak.

Anelins, Selhin nagynénje találta ki, hogy a lány menjen el velük mikor biztonságba helyezik a tükröt, és utána az ifjú is őrizze a tárgyat. Beleegyeztek. A teleporttükröt, Vernessus tükrét nem lehet pusztán akaraterővel összetörni, bármennyire is erős legyen az adott személy, ehhez puszta kéz kell, egy harcos keze, legalábbis Anelins ezt mondja, és Selhin hisz neki, bár úgy akkor is csak arra tud gondolni, hogy Ayenn meg tudná ezt tenni, oka van, hogy nem csinálta.