Rengetegen voltak. Minket bámultak ahogy kiszálltunk a kocsiból.
-Gyere elkísérlek a titkárságra-mondta mellettem Leah az iskola felé haladva. Ahogy mentünk végig a folyóson mindenki félre állt hogy elengedjen minket. Vagyis inkább Leaht. Oké félelmetes jelenség de hogy ennyire?! Miközben ezen gondolkodtam oda értünk a titkársághoz a ,,barátnőm" pedig eltűnt. Így hát egyedül nyitottam be. Egy csomó papír kitöltése és pár műmosoly után végre utamra engedett. Mivel már rég becsöngettek egyedül voltam a folyosón. A térkép segítségével megtaláltam a 221-es termet és benyitottam.
Jó napot. Az új diák vagyok Emma Miller.-mondtam
-Értem. Szeretne bemutatkozni?-kérdezte az 50-es éveiben járó bociszemű fickó.
Inkább nem- és ezzel elindultam az egyetlen szabad hely felé. Na és még azt mondjám nem lehet egyből menő lenni. Mekkora kamu.
Gondolom nem kell részleteznem az órát. Amint kicsöngettek egyből kijöttem a teremből. A folyosón a hatalmas káosz lévén valaki kilökte a kezemből a cuccomat.
-Nem tudsz vigyázni te seggfej?!-kérdeztem fel se nézve a földről. A fiú ( gondolom ugyanis ilyen izom nem terem minden fán) rám se nézve ment tovább. Örülök hogy a lovagiasság nem halt ki. Bár biztos nem ezen a srácon múlt. Ettől a kis incidenstől eltekintve nem történt semmi említésre méltó. Amikor vége lett az óráimnak Seth és Leah már ott várt a parkolóba. Hazafele menet nem sokat beszéltünk csak az általános-hogy megy a suli? kösz jól. És ez így volt jó.
YOU ARE READING
Dark Moon
WerewolfEmma Millernek van elég gondja. Az anyját megölték , a nyakába szakadt a temetés és a mérhetetlen fájdalom. Nincs arra szüksége hogy felbukkanjon a gyámhivatal és holmi nevelőszülőkhöz tegye. De mit tehet? Nincs rokona , nincs családja. Neki csak az...