Nincs itthon senki. Leah és Seth elmentek, Sue még dolgozik. Az igazi családomba persze nem így volt. Anya mindig otthon várt az étellel és kiabált amiért válogatós vagyok. Úgy hiányzik. Minden pillanat, minden lélegzet egy kínszenvedés. De túlélem. A belső nagy monológomat a korgó gyomrom szakított félbe. Épp a konyhába ettem mikor kopogtak. Még befejeztem a rántottámat hisz az evés szent dolog. Az ajtóban álló azonban nem adta fel kitartóan kopogott. Mikor nagy nehezen kinyitottam az ajtót egy szexisten állt előttem. Nem viccelek. Fekete hajú és barna szemű srác állt velem szemben. Minden tekintetben jó volt amíg ki nem nyitotta a száját.
- Hát te meg ki a faszom vagy?- na ennyit csajok a jó modorú jól kinéző pasikról.
- Az aki most rád csapja az ajtót-vettem fel a stílusát. Már készültem becsukni az ajtót amikor lábával megállította.
- Várj nem te vagy az örökbe fogadott gyerek?
- Nem én az vagyok aki mindjárt beveri a képed amiért ilyen bunkó vagy. Ha majd megtanulsz emberként viselkedni gyere vissza. Addig viszont viszlát-csaptam rá az ajtót. Szerencsémre nem próbálkozott tovább így nyugodtan elbírtam pakolni és egy kiadós zuhany után ágyba menni. Alig várom a holnapi napot. Na remélem érzitek a szarkazmust....
YOU ARE READING
Dark Moon
WerewolfEmma Millernek van elég gondja. Az anyját megölték , a nyakába szakadt a temetés és a mérhetetlen fájdalom. Nincs arra szüksége hogy felbukkanjon a gyámhivatal és holmi nevelőszülőkhöz tegye. De mit tehet? Nincs rokona , nincs családja. Neki csak az...
