Nem vagyok locsogós. Mindig lényegretörő és egyenes voltam. Utálom felesleges beszédet. Most pedig a fejemet a kezemnek támasztva hallgatom Averyt. Mióta kijöttünk az óráról a szekrényemig, majd onnan az ebédlőbe folyamatosan mondta. Nem is vett levegőt! Csak arra tudok gondolni mikor hagyja abba. Modt valami Jacob-ról beszél. ,,Milyen aranyos, milyen hősies, mekkora izma van". Úgy érzem egy örökkévalóság telik el amikor meghallom a csengőt. Olyan gyorsan pattanok fel, hogy feborul a székem:
- Bocsi de órám lesz és mennem kell nehogy elkéssek- hadarom majd szó szerint kirohanok az ebédlőből.
Matek órám lesz. Blah. Bár végül is 10 percet késhetek. Majd azt mondom nem tudom hova kellett menni. A folyóson üres. Gyorsan bespurizok a mosdóba nehogy ebgy tanár elkapjon. A mosdóba érve azonban sírást hallok. Megfordul a fejembe, hogy gyorsan kimegyek de tudom milyen az ha valaki rosszul érzi magát. Bekopogok a fülkébe ahonnan a hangokat hallom.
- Öö bocsi de jól vagy?- tudom tudom béna vagyok azonban nem vagyok a szavak embere. Az ajtó lassan kinyílik majd meglátom Averyt.
- Jól vagy? - kérdezem meg újra. Rá néz majd a szeme könnybe lábad.
- Tudom milyen elviselhetetlenn vagyok. Senki se akar barátkozni velem. Mindig azt akarják, hogy megváltozzak. Azt hittem egy barátnőt tudok szerezni de láttam rajtad mennyire unsz- hadarja el gyorsan. Ekkor többenek rá milyen paraszt voltam. Annyira magammal törödtem, észre se vettem kivel vagyok bunkó.
- Mit szólsz ehhez? Nem fogsz megváltozni, maradsz amilyen vagyok és akkor lehetünk barátom- mondom és látom hogy felcsillana szeme. Így szereztem egy barátnőt a szabályom ellenére.
YOU ARE READING
Dark Moon
WerewolfEmma Millernek van elég gondja. Az anyját megölték , a nyakába szakadt a temetés és a mérhetetlen fájdalom. Nincs arra szüksége hogy felbukkanjon a gyámhivatal és holmi nevelőszülőkhöz tegye. De mit tehet? Nincs rokona , nincs családja. Neki csak az...
