A halvány, szürke szobàban gyerek sírás verte fel a fejét, mit megkönnyebbült sóhaj követett.
Az orvosok felemelték a gyermeket, megállapítva, hogy minden rendben van vele. Csak ezután adtàk az anyja kezébe.
Susanne remegő kezekkel szorította magához kislányát. Le sem vette róla a szemét, jól az eszébe akarta vésni, hogy milyen volt első pillantásra.
A haja màr most sötétnek tetszett, szemei pedig kéknek. Pont mint az apjáé.
A nő még egyszer felsóhajtott, s kinézett az ablakon.
A gyér utcai világítá fényében mintha egy hosszú, világos kabátot látott volna elsuhanni.
Csak ekkor értette meg, mennyire egyedül maradt...
YOU ARE READING
Road to Heaven (HUN)
FanfictionEgy angyal bizalmát nehéz elnyerni, de ha mégis sikerül, vajon mi lesz belőle? Castiel maga sem tudta egészen mostanáig, mikor is ráébred, hogy megszegte saját fajtájának szabályait. Menekülésbe kezd, közben próbálja hárítani a veszélyeket egyetlen...
