Road to Heaven (HUN)

39 fejezet: Esély egy jobb életre...

A bunker ajtaja kinyílt, nehezen fordulva sarokvasain és beengedte az érkezőket. Liz belépett, leballagott a lépcsőn és sóhajtva ledőlt az első kanapéra ami útjába akadt. Dean hasonlóképpen tett, miközben Sam elment pár üveg sörért a konyhába.

- Mi a következő feladat? - Kérdezte nyőgve Liz.

- Nem tudom. - Hallatszott ki Dean hangja egy párnából amibe az előbb beletemette a fejét. - Nem is igazán érdekel. Cas?

- Egy angyal vérét kell innod. - Válaszolta kézségesen Castiel.

- Akkor már csak egy angyal kell. - Jött be Sam, kezében az üvegekkel.

- Nem, mert kettő. - Javította ki bátyja. - Egyet emberré is kell változtatni.

- Iszik a véréből és emberré változtatja. Ahhoz egy is elég.

- Igaz. - Dean elvette a feléje nyújtott üveget. - De ezzel csak egy hosszú, hosszú alvás után foglalkozzunk...

- Ami előtt tervet kell csinálni. - Tette hozzá Liz. - Például nem hinném, hogy sorban állnak ajtónk előtt az angyalok véradásra. Csapdába kell ejtenünk egyet.

- És ha nem? - Vetette fel Castiel. - Engem használhatnál.

Lánya megrázta fejét.

- Szó sem lehet róla apa. Ha emberré változtatlak nagyobb az esélye a halálodnak. Nem tudnád megvédeni magaz az angyalok ellen.

- Ha élne még Metatron... - Kezdte Sam.

- ... akkor őt csapolnánk le, változtatnánk át, aztán magam végeznék vele.

- Ki az a Metatron? - Kérdezte Liz.

- Nem maradtál le semmiről. - Válaszolták kórusban a Winchesterek.

- Ha így gondoljátok. - Nyújtózott el a lány a kanapén. - De szerintem igazatok van, találjuk ki a tervet később, most viszont... - Ásított, s lassan lehunyta szemeit. Dean lassan végig vontatta rajta tekintetét.

- Kemény csaj, de ez még neki is sok volt. - Jegyezte meg.

Castiel kezében egy takaróval odalépett Lizhez, és ráterítette a puha anyagot.

- Túl fiatal még, nem ezt az életet kellene élnie.

- Nincs más választása. - Tette le üres üvegét Sam az asztalra. - Még ha azt is hiszed, hogy igen. Van ami öröklődik, és ő egy nefilimnek született. - Cas vállára tette kezét. - Ha te nem lennél eddig sem jutott volna el...