"Ez volt a 2. óránk. Matek óra volt, én meg mit csináltam? Rajzolgattam mindenféle dolgot. Mint az általánosban. Jobb lenne, ha megváltoznék már... „
A helyemen ücsörögtem, és nézegettem a falakon lévő posztereket. Ez volt a saját osztálytermünk, tehát ha lesz fotózás, kikerülünk a falra. Kiráz a hideg, ha csak belegondolok, hogy Gilbert milyen pózokat vágna az osztályfotókon... Bár, elég kedves gesztus volt tőle, hogy egy bocsit odanyögött nekem.
Az osztályban papírrepülők szálldostak, padok borultak. Vajon kik veszekedtek most? Hát persze, hogy megint az a vastag szemöldökű, és a szemüveges fiú! Mindenki izgett-mozgott, én meg csak ültem mereven, mint egy faszent. A helyemről pont láttam Gilbert-et, aki szintén a helyén volt. Ő már megint nevetett a veszekedő fiúkon, úgy látom, jót röhög rajtuk mindig. Pont hátrafordultam, ő pedig előre nézett, és csukott szemmel még mindig röhögött, majd kinyitotta szemeit, és nézésünk találkozott. Izmai összerándultak, és ökölbe szorította kezét, kezdett elég mérgesen nézni rám. Nagyon megijedtem, vajon mit fog most velem tenni? Ekkor ahelyett, hogy megütött volna, ráütött egy nagyot padjára, majd hirtelen síri csönd lett. - Miért figyelsz mindig, kis frau?! - üvöltözött velem. - Nem láttál még embert, vagy mi? Fordulj már előre! - ekkor lehajtotta fejét, és úgy láttam, sírni kezdett.
Mindenki csinálta tovább dolgát, én pedig odamentem hozzá, és halkan bocsánatot kértem tőle, majd kirohantam a főfolyosóra, mert nem akartam, hogy megint elkezdjen velem üvöltözni. Ekkor Gilbert is kiment, de ő csak elsétált mellettem.
Gilbert szemszöge
"Ott fut Lovi... A kis frau előtt ott fut, és tuti, hogy nem fogja kikerülni, mert már túl közel van hozzá! Érzem, hogy bajba fog kerülni. Őfelségem majd közbeavatkozik! Kesesese!~ „
Hirtelen Lovino nekem rohant, de annyira, hogy elvesztettem egyensúlyomat, pördültem egyet, és már estem is volna el, HA egy mentőkarba nem zuhanok. De bizony, Gilbert volt az, akinek karjaiba zúdultam. Teljesen elpirultam, és ő is. Próbált nem a szemembe nézni, majd 5 percig a karjaiban maradtam. Olyan jó érzés volt ott lenni... Nem akartam elmenni. De ő kiejtett karjaiból direkt, és ellökött, majd berohant az osztályterembe, arcát karjával eltakarva.
Bementem az osztályterembe paradicsom vörösen, majd leültem a helyemre. Elkezdtem rezegni, és egyfolytában Gilbert-re akartam nézni, de féltem, hogy megint rám üvölt. Azon kaptam magam, hogy nem én, inkább most ő figyel! Hagytam, hogy figyeljen, és úgy tettem, mintha nem is láttam volna. Tovább rajzolgattam, majd megszólalt a 3. óra csengője is.
Folytatás következik...
- Szótár -
Frau = lány
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
