Csak várj meg (átírás alatt)

▫◾1.rész◾▫

Mary Sinnan

Reggel kómásan kelek ki az ágyból. Nem sok kedvem lenne bemenni, de aztán beugrik, hogy ma tesin együtt leszünk a fiúkkal. Ez engem úgy különösebben nem érint, mivel orvosi felmentésem van.
A dolognak az az érdekes része, hogy a fiúk között van valaki, akibe kicsit (jó, nagyon) belezúgtam.
A srácot Adam Scott-nak hívják. Magas, izmos és hát elég jóképű is. (Oké, brutál helyes). Ebből következne persze, hogy minden lány oda van érte, meg, hogy havonta válltogatja a barátnőit.
De ő más. Amióta négy éve megismertem az óta van egy barátnője. Állítólag szuper csinos, kedves, aranyos.... de még senki sem látta, mivel Ausztráliában él.
Adam mégis olyan lelkesen és szerelmesen beszél róla, hogy abba belesajdul a szívem. Persze tudom, hogy jobb ez így, mert csak gondot okoznék neki és azt semmikép sem kivánnám.
Szóval visszakanyarodva a lényegre...
Én nem tesizek ezért átülhetek a fiúk oldalára és egész órán bámulhatom.♡

- Mary!- hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül, amikor kiszállok apu kocsijából.
Gyorsan megfordulok és védekezően emelem magam elé a kezemet, mivel legjobb barátnőm Julett rohan felém, mint az őrült. Mikor a közelembe ér lefékez, majd óvatosan, de szeretetteljesen megölel.
- Hiányoztál tegnap.- motyogja a pólómba.
- Nekem is elhiheted.- mosolygok le rá.
Julett egy alacsony, kb. 158 centis, göndör, karamell hajszínű, szemüveges lány. És a leges-legjobb barátnőm.
Még álltalánosban ismertük meg egymást, akkor még szeplői és fogszabályzója is volt. Mindent tudunk egymásról. Szavak nélkül is pontosan tudjuk, hogyha valami bántja a másikat. Olyankor összeülünk valamelyikünknél és egy romantikus film közben, valamilyen gyümölcs (hogy nekem se legyen bajom tőle biztosan) mellett ki eszéljük magunkat.
Viszont azt is észrevesszük, ha valamelyikőnk kicsattan a boldogságtól. Ilyenkor kizárva a külvilágot, bárhol képesek vagyunk örömködni.
- És mit mondtak az orvosok?- kérdezi halkan miközben befelé haladunk azépületbe.
Igen, csak a tanárok tudják, hogy beteg vagyok, meg mèg néhány ember.
- Azt mondták, hogy megint romlott az állapotom.- mondom, hasonlóan halkan.
- Értem.- válaszolja és látom rajta, hogy a sírás küszöbén áll.
- Nem lesz bajom.- suttogom miközben átölelem.
Erre kirobban belőle a sírás. Többen felénk fordulnak, így gyorsan behúzom a lánymosdóba.
- Ssss. Julett, nyugi.- simogatom a haját.
- Deh-de mohstaná-bahn annyit rom-romlott az áhlapotod!- zokog, közben egyre erösebben szorít magához, mintha attól félne, hogy egyszercsak eltűnök.
- Julett Teroun!- tolom el magamtól határozottan, hogy a szemébe tudjak nézni- Megígértem neked, hogy nem adomm meg megam a betegségemnek, de ehez arra is szükségem van, hogy te kitarts mellettem!
- Oké, oké.- törölgeti a szemeit- Csak nagyon jól tudod  hogy te számomra egy nagyon-nagyon fontos ember vagy. Éppen ezért nem hagyom, hogy itthagyj engem!- és indulatosan dobbant egyet a lábával.
Erre nekem önti el a könny a szememet. Ránézek a vöröslő szemű barátnőmre. A kővetkező percben egyszerre sírjuk el magunkat.
Az enyhén depis pillanatunkat a csengő szakítja félbe.
Egyszerre pattanunk a tükör elé, hogy a szétkenődött sminkünket rendberakjuk, és egyúttal a vörös keretet is eltüntessük, ami a szemünket keretezi.
- Na, akkor induljon a nap!- kiált fel Julett, és kilépünk a wc-ből.

Harmadik óra után mindenki rohan az öltözöbe, mint az őrült. Csak mi sétálunk békésen az öltöző felé. Én azért, mert nem lenne jóötlet futnom, Julett pedig megvár, plusz lusta lenne pont tesire rohanni. Így kényelmesen leblattyogunk az öltözőkhöz. Szokás szerint mindkettőből hatalmas hangzavar szűrőbik ki, de amíg a fiúkéból röhögés, addig a lányokéból sikítozás és vihogás.
Julett-tel elhúzzuk a szánkat, majd a kilincs felé nyúlni...
Hirtelen kivágódik a fiúk öltözőjének ajtaja és Adam rohan ki rajta egyszál boxerban, egy fejére kötözött pólóban és beszáguld a lányokhoz.
A következő pillanatban egyszerre kapjuk Julett-tel a fülünkhöz a kezünket, ugyanis a csajok iszonyatos visítást csapnak. Majd Adam száguld vissza még mindíg ugyanúgy. A különbség csupán annyi, hogy most egy melltartó (!?) is van a kezében. Utána pedig Helena rohan sikoltozva. Persze van rajta tesi ruha, mert ez "csak" a rendes melltartója.
Adam röhögve állmeg, majd átpasszolja a ruhadarabot Max-nak, aki berohan vele a fiúkhoz utána a még mindíg sikító Helena-val.
- Sziasztok lányok!- köszön, majd vissza megy ő is az öltözőjükbe.
- Ezek hülyék!- mondjuk egyszerre Julett-tel, mire elnevetjük magunkat.
Aztán belépünk az öltözőbe....

Sziasztok!
Itt az új rész, remélem tetszik.
Komizz és voteolj, ha teszik!
Jó olvasást!
                                               Puszi: ColorGyrl😘😘😘😘