Csak várj meg (átírás alatt)

3.rész

Mary Sinnan

- Szerinted kinek nem lesz párja?- kérezi Julett miközben a pólóját rángatja magára.
- Nem tudom.- rázom meg a fejem.
- Éés mit szólnál ha pont ő lenne a párod?- pillant sejtelmesen felém.
- Úgyis tudod, akkor meg minek kérdezed!- méltatlankodom, de érzem, hogy arcom lassan lángba borul.
- De én tőled akarom hallanííí!- barátnőm úgy toporzékol, hogy még egy ovis is megirigyelné.
- Aszem szívrohamot kapnék és elájulnék... vagy sikító rohamba törnék ki... esetleg a nyakába ugranék...
- És a lendülettől megfojtanád. Sejtettem!- legyint Julett lemondóan, mire mindketten elnevetjük magunkat.
- Ch! Túl jól ismersz!- színlelek felháborodást.
- Ja, ja. Viszont menjünk mert mindjárt csengetnek.- ragadja meg a karom, és elkezd felvonszolni a másodikra...

- Anyaa! Megjöttem!- lépek be a házunk ajtaján.
- Mary! Szia kincsem!- szalad oda hozzám és megölel.
- Mary!!- rohan hozzám Lucy.- Jó, hogy megjöttél! Segítened kell!
- Mégis miben kell a kishercegnőnek segítség?- emelem fel öt éves hugicámat.
- Melissa elveszett. Segíts megkeresni!- pillant rám boci szemekkel.
Melissa a kedvenc barbija. Gyönyörű barna haja van, és persze rengeteg ruhája. Még apa hozta valamikor Párizsból Lucynak.
Az óta ő a kedvence.
- Lucy! Hagynod kéne a nővéredet tanulni!- csóválja meg a fejét anya.
- De...- görbül lejjebb a kicsi szája.
- Semmi baj anyu. Pár perc és meg lesz az a roszcsont baba.- kacsintok rá, mire csak nevetve megrázza a fejét.
- Na, menjünk keressük meg Melissát.- fogom meg hugom aprócska pracliját és betessékelem a szobájába.
Pár perc múlva valóban meglett a barbi. Szokás szerint be esett az ágya mögé.
- Köszi Mary!- puszilja meg az arcom és már szalad is játszani.
Mosolyogva lépek ki a szobából, majd besétálok anyuhoz a konyhába.
- Képzeld anya, hogy a jövőhéten kedden lesz a kultúrális bál, amin idén mi fogunk táncolni.
- Istenem, ez nagyszerű!- lelkendezik anyum.- Mit szólnál, ha kicsit elnéznénk vásárolni?
- Rendben. Gyorsan megírom a házim. Sietek!- és már trappolok is fel az emeletre. Arcomon egy lágy mosoly terül szét.

Néhány óra múlva egy szép ruhaszalonban álldogálunk megszeppenten anyuval, miközben egy eladó kész ségesen mutogatja a ruhákat. Most egy khaki zöld van a kezében.
Anyával egymásra nézünk és egyszerre rázzuk meg a fejünket.
Komolyan melyik őrült vesz föl khaki zöld estélyi ruhát?
Lemondóan pillantok körbe az üzletben, amikor megakad a szemem egy halványrózsaszín ruhán.
Otthagyva anyámat a ruhához megyek és leakasztom a fogasról.
Szinte a lélegzetem is eláll.
A ruha egyszerű szabása és a vékony anyaga tökéletesen megfelel az izlésemnek.
Közben anyu is mellém lép.
- Látom találtál magadnak valamit.- mosolyog rám.
- Aham. Nem baj ha felpróbálom?- araszolok egy próbafülke felé.
- Dehogy is! Itt megvárlak.- huppan le a fotelba, ami pont a próbafülkékkel szemben van.
Lassan felveszem a ruhát. Eligazítom mindenhol, mert a vékony anyag könnyen gyűrődik.
- Vááá!- sikítok, amikor meglátom magamat a tükörben.
- Mi történt kicsim?!- húzza el anya a fülkét takaró függönyt.
- Cs-csak ez gyönyörű!- nézem még mindíg megbabonázva a tükörképem.
- Tényleg nagyon szép vagy!- ölel át anyu.
- Mindjárt jövök. Addig szólnál az eladónak, hogy választottunk?- pillantok anyára.
- Persze kincsem.- és ezzel kilép a próbafülkéből.

- Végre itthon vagytok!- rohan hozzánk Lucy, mikor belépünk az ajtón.
- Mary! Renáta! Jó, hogy megjöttetek!- lép ki apu a konyhából, majd selytelmesen Lucyra mosolyog.- Készítettünk nektek egy kis meglepetést.
- Aha, és nagyon vicces lett, mert apu összekeverte a sót a cukorral és...- apa gyorsan Lucy szájára tapasztja a kezét, miközben arcán a zavar és a riadság jeleit véljük felfedezni anyuval.
- Tomas! Mond el, hogy mit műveltél a konyhámban?!- indul el anya a tett helyszíne felé.
- Semmit, meglepetés!- ugrik apa a konyha bejárata elé.
- Anya, szerintem elég, hogyha csak a vacsi után akadsz ki.- nézek apura, aki megkönnyebülten felsóhajt.
- Rendben. Viszont vacsorázzunk!- ül le anyu az asztalhoz.
- Kajaaa!- kiáltjuk egyszerre Lucyval és lehuppanunk a helyünkre, miközben apa kihozza a felvágottat, amin egy tészta(!) darab van.
- Jóétvágyat!- ül le apu is, mi pedig fután méregetjük a párizsit a tálon.