Nem Adom Neked! ✓

Baleset!

-Satoru ne, vigyázz!!! - kiabálja egy hang és utána minden elsötétül. Egy csattanás és semmi más. Aoi hol lehetsz, én drága testvérem. Mindenem fáj és ég. Valaki a távolban a nevemet kiabálja vajon ki az? Nem tudom nem hallom tisztán. Ismerős nagyon. Meleg könnycseppek folynak végig az arcomon. Résnyire kinyitom a szemeimet, és a fiút nézem aki keservesen sír felettem. Fekete haja eltakarta égszínkék szemeit, amik a sok sírástól most felduzzadtak. Lassan felemelem a kezemet és megsimogatom a fejét,döbbenten néz rám mint aki alig hisz szemeinek. Elcsukló hangon ugyan azokat a szavakat ismételgeti.
-Satoru annyira sajnálom bocsáss meg nekem.-könnyei úgy hullottak mintha kötelező lenne. Miért kér bocsánatot? Ahh igen, már emlékszem.
-Yuuta miért nem mondtad el hamarabb az igazat?- nézek rá majd szép lassan felülök. Elütött egy autó de hála istennek nem lett komolyabb bajom,csak egy csukló ficam és pár helyen biztosan zúzódások vannak és az arcom is kissé lehorzsolódott. Nem látom értelmét a kórháznak de neki ezt nem kell tudnia.
-Sajnálom nem tudom hogy mondhattam volna el hogy az öcséd 2 éve Amerikába költözött.
-Miért nem mondtad el? Miért hagytad hogy szenvedjek? Azt hittem a legjobb barátom vagy de tévedtem.-nézek rá állítólagos legjobb barátomra.
-Szerettem, szerettem az öcsédet Aoi-t. -enyhén szólva meglepődtem.
-Hmm szóval meleg vagy? Bár ezt gondolhattam volna. Rosszul vagyok tőled Yuuta,kérlek menj el és ne gyere vissza soha többet.-fájt kimondani, a mellkasom összeszorult,a szívem szakadt meg.
-Rendben van elmegyek. Vigyázz magadra Satoru.-fájtak ezek a szavak,nagyon is. De miért érzem magam ilyen rosszul? Ahh nem érdekel azt csinál amit akar. Sírva és sóhajtva feláll és cuccait összeszedve elmegy, akkor láttam utoljára. 1 héttel később anya totál csalódottan nézett rám én pedig kérdőn nézek vissza rá.
-Anya mi a baj?-kérdezem tőle hisz kissé idegesítő,ha így néz.
-Kicsim tényleg jó így hogy szakítottál Yuutával? -mikor ezt meghallom furcsán nézek rá. Hogy mi van? Szakítottam?
-Hogy érted hogy szakítottam?-kérdezem csendesen,mire megrázza a fejét.
-Kicsim te nem is emlékszel arra hogy Yuuta és te lassan 2 éve vagytok együtt?-néz rám hatalmas szemekkel.
-Mi? De ő azt mondta hogy Aoi-t szereti.-fordulok felé teljesen.
-Igen mielőtt veled nem találkozott kincsem. Aoi a barátnőjével ment Amerikába. Megkérte hogy ne szóljon neked. És Yuuta ekkor feladta az érzéseit iránta,te voltál az aki tartotta benne a lelket. Te vagy a mindene kicsim,de most nem tudom hogy hol lehet.-mindenre emlékszem, minden igaz ami most elhangzott ezért fájt a mellkasom, és a szívem. Hogy felejthettem el ezt? Előveszem a mobilom majd elkezdem hívni, de semmi nem tudom elérni. Felhúzom a lábaimat,átölelem majd lehajtom rá a fejemet és elsírom magam.
-Mégis mit tettem? Anya találd meg nekem kérlek. - sírva könyörgök anyunak hogy segítsen. Természetesen beleegyezik, és már el is megy hogy megkeresse nekem életem szerelmét.

***Yuuta szemszöge***
1 hete az utcákon sétálgatok,fel alá amerre csak látok és lejátszodik a szemem előtt a baleset és azok a szavak amiket mondott. Nem tudtam aludni haza se mentem. Ha elmondtam volna neki az igazságot hamarabb akkor nem történt volna meg mindez. Hogy lehetek ekkora marha? Észre se vettem hogy kikapcsoltam a telefonomat. Amikor bekapcsoltam nem számítottam semmire, pláne nem arra hogy Satoru rengetegszer hívott, és számtalan üzenetet hagyott. Ahogy olvastam könnyeim csak úgy elkezdtek záporozni. Elindulok hozzájuk, amikor is egyszer csak meglátom ahogy egy nőt terrorizálnak a nyílt utcán. Odamegyek hogy segítsek és azt látom,hogy Caitlyn-t Satoru anyukáját bántják. Mikor a srác épp ütni készül megfogom a kezét.
-Hé szemétláda neked nem tanították meg hogy nőket nem bántunk?-mindenki meglepődött.
-Na mivan csak nem verekedni akarsz?-néz rám a kis suhanc.
-Yuuta kérlek ne tégy semmi meggondolatlan dolgot kérlek.-könyörög Caitlyn.
-Nem lesz semmi gond csak menj haza Satoru-hoz. -mondom neki mosolyogva, és elmegyek a sráccal,és Caitlyn is hazamegy. A gyerekkel és kutyáival egy sötét sikátorba megyek.
-Nos akkor kezdjük a mókát.-mosolygok vészjóslóan ellenfeleimre.

***Satoru szemszöge***
Mindenre emlékszem én már akkor szerelmes voltam Yuutába amikor az öcsém Aoi bemutatta. Szerelem volt első látásra. Egy évvel fiatalabb mint én, tudtam hogy szerelmes Aoi-ba. Ám amikor az öcsém elment nagy fájdalmat okozott neki. Sajnáltam és mellette voltam ameddig csak lehetett,aztán elmondta hogy szerelmes belém, először nehezen hittem el de végül bebizonyította nekem. Elmerülve gondolataimba nem is vettem észre hogy anya lép be sírva az ajtón.
-Anya mi a baj?-állok fel és megölelem.
-Nagy bajba kevertem Yuutát.-mondja zokogva, szemeit törölgetve.
-Miről beszélsz?-nézek rá kérdőn.
-Egy csapat suhanc nekem támadt,az egyik épp megakart ütni ám egyszer csak Yuuta a semmiből elkapta a kezét. Engem haza küldött de ő velük ment.-micsoda? Teljesen ledöbentett amit mondott. Miért? Eltelik körülbelül 2-3 óra mire kinyílik az ajtó és belépett rajta Yuuta, akinek gyönyörű arcán csúnya kék zöld foltok éktelenkedtek,mégis mosolyogva lép be az ajtón és jön közelebb. Ránézek de ő elkapja tekintetét, és leül a nappaliba a kanapéra. Utána megyek és leülök mellé.
-Én nagyon sajnálom. Nem emlékeztem arra,hogy mi járunk. Annyira sajnálom Yuu. Nagyon nagyon szeretlek.-kezembe temettem az arcomat, és sírni kezdtem. Nem várt érintést éreztem arcomon.
-Az én hibám ha előbb elmondtam volna, akkor nem lett volna a baleseted.-rám néz,majd megfogva arcomat kikerürve a fájó területeket gyengéden megcsókol.