Nem Adom Neked! ✓

Miért Jöttél Vissza?

Ajkai édesek voltak és észveszejtően puhák, amiktől az ember akkor se tudna elszakadni ha akarna,és ez csak az enyém. Átkarolom a nyakát,majd mikor elszakadok tőle rákvörös fejjel nézek oldalra, ahol csendben figyelő édesanyám figyel minket. Mikor Yuu is rápillant ő is teljesen elvörösödik.
-A..anya miért nézel minket?-hajtom le a fejemet,hogy ne lássa mennyire zavarban vagyok.
-Hmm? Örülök hogy boldogok vagytok újra,de asszem én most felmegyek. Aztán Yuuta el kell látni a sebeidet úgyhogy kincsem tiéd a feladat.-Yuu bólint egyet, én pedig a fürdőszobába megyek az elsősegély dobozért. Leültetem a konyhába, és elé lépek. Elkezdem lefertőtleníteni a sebeket, ő pedig állandóan felsziszen.
-Satoru ez nagyon fáj.-szorítja a kezemet.
-Bezzeg a verekedés nem fáj mi?-mondom neki mosolyogva.
-De az más egy idő után megszokod hogy fáj, és utána meg már nem igazán zavar. De a fertőtlenítés az fáj,nem is inkább csíp.-magyarázza komolyan én pedig nem tudom hogy sírjak vagy nevessek.
-Ne rinyálj már ennyit Yuu. Felnőtt férfi vagy.-nyomok egy puszit orrára.
-Tudod hogy csak szivatlak, nem igazán fáj.-kuncog és arcomra simítja a kezét.
-Aha én meg a pap vagyok a templomból nem? Akkor mi volt az a fájdalmas felsziszenés az előbb?-kérdezem vigyorogva tőle.
-Hehe csak egy kicsit fáj.-kacsint rám, és megpöcköli a homlokom.
-Szóval tényleg csak szívatsz. Szemét.-simogatom meg a homlokomat.
-Sokáig tartott mire leeset.-mondja ezt totál nyugodtan.
-Ezért még kapsz drága Yuuta.
-Hűha most meg kellett volna ijednem Satoru?
-Hmm igen meg kellett volna.
-Ajjaj a cicám begurult.
-Nem még nem. De ne is akard tudni milyen vagyok olyankor.-kuncogok halkan, ő pedig gondterhelten sóhajt egyett.
-Valamit tudnod kell. Aoi a minap felhívott azzal,hogy haza jönnek a barátnőjével. Én őt hibáztattam, hogy miatta történt az egész, nem foglalkoztam semmivel és csak kiabáltam vele,hanem elküldtem egy melegebb éghajlatra. Nem tudom hogy mikor jönnek haza de nem akarok vele találkozni.-ölel át jó szorosan, én pedig egy puszit nyomok a buksijára.
-Hé Yuu megkéne vele beszélned a dolgokat szerintem így lenne a legjobb.-tanácsolom,de csak megrázza a fejét.
-Nem így van Satoru ha elmondom aznap, hogy elment Amerikába akkor nem történt volna meg a baleset.-szemében kétségbeesést és fájdalmat láttam. Annyira mardosa a bűntudat, hogy szinte szét szedi őt és darabokra hullik. Annyira fáj így látni,szinte a szívem is belesajdul. Megfogom a kezét és összekulcsolom az újjainkat.
-Yuu figyelj ami történt az megtörtént és tudom hogy rendbe hozod vele a dolgaidat,minden okés lesz úgyhogy ne emészd magad emiatt rendben van?-nézek mélyen gyönyörű kék szemeibe.
-Olyan rohadtul nyugtató tudsz lenni hogy legszívesebben most felfalnálak de anyukád itthon van így nem lehet.-csillogó kék szemeit az én zöldeskék szemeimbe fúrja. Egy ideig így kémleljük a másikat majd felmegyünk a szobámba. Yuu telefonja megcsörren, gondolom az anyja ám amikor kinyitja a szoba ajtót elejti kissé kopott telefonját, először nem értem, de aztán a szobába nézek ahol Aoi ült. Yuu megszorította a kezemet és így léptünk be. Gondolom anya a hátsó bejáraton engedte be.
-Nocsak a gerlepár hazaért Amerikából!-nem voltam elragadtatva hogy haza jöttek, így karba tett kézzel állok meg drága testvérem előtt.
-Hogy vagy Satoru? -néz rám Aoi barna szemeivel.
-Köszi megvagyok Aoi. Viszont ne játszd a minta testvért, hisz 2 éve nem is hallottam rólad semmit.-vetem szemére mérgesen.
-Ezért bocsánatot kérek. Yuu szeretnék veled kettesben beszélgetni.-megfeszülök,mert nem akarom,de lehet jobb ha nem vagyok ott.
-Bármit mondhatsz. Satoru előtt nincsenek titkaim.-édes hogy ezt mondja. Nagyon imádom.
-Satoru elviszem Yuutát egy pillanatra.-nem akarom hogy elvigye akár egy percre is, de beleegyezek hogy megbeszéljék a dolgokat. Elengedem Yuu kezét majd Aoi árnyékában eltűnik én meg befekszek az ágyba.

***Yuuta szemszöge***

Megölöm Satorut,de tényleg meg kell beszélnem vele a dolgokat. Miután kimegyünk a szobából a mosdóba megyünk.
-Aoi mit keresünk a mosdóba?-kérdezem furcsállva.
-Te komolyan becserkészted a tesómat és meleggé tetted? -az álam szó szerint leesett.
-Nem ő választott engem.-motyogom csendesen.
-Igen persze miattad történt a balesete.-mondta gúnyosan én ebben a percben felpofoztam.
-Miattam mi?  Véletlenül sem azért mert leléptél és egyedül hagytad ahogy engem is, és most komolyan engem hibáztatsz? Hisz te voltál az aki azt mondta hogy ne mondjam el neki, hogy leléptél a csajoddal úgyhogy ne merd rám kenni az egészet. Ha nem lettél volna egy nyámnyila kis beszari nyúl akkor simán elmondhattad volna mindenkinek rajtam kívül, hogy leléptél te szemét!! Én idióta még szerelmes is voltam beléd,ő volt aki mellettem volt végig. Számomra te halott ember vagy semmi több. Ha lehet soha ne akarj velem beszélni vetted? Én lezártnak tekintem a veled való barátságomat Aoi. Tedd te is így.-kiabálok vele de nem érdekelt. -Az én szívem és testem csak Satoru-hoz tartozik és senki máshoz. Most pedig ha megbocsátasz.-mondom neki majd kimegyek melette és visszamegyek Satoru-hoz aki kíváncsian néz engem. Leülök mellé majd megfogom a kezét és összekulcsolom az újjainkat.
-Hé Yuu mi történt? -engem néz gyönyörűen csillogó zöldeskék szemeivel.
-Rámkent mindent amit csak lehetett.
-Igen valahogy gondoltam de...-nem tudta befejezni mert Aoi lépett be az ajtón és elém állva lekapott. Asszem nem csak én reagáltam a "mi a picsa folyik itt?" szöveggel hanem a mellettem fekvő Satoru is ezt kérdezhette magától. És most komolyan "mi a faszt csinál ez az idióta?"  Ez tényleg lekapott engem? 
"Mégis miért? "

Sziasztok elöször úgy gondoltam hogy csak két fejezetet írok nektek de aztán ihletet kaptam és úgy gondoltam hogy többet írok. Remélem tetszeni fog annak aki olvassa   :)  Nem vagyok profi de igyekszem ^^