Nem Adom Neked! ✓

Boldogság?

***Yuuta szemszöge***

Hát a tegnapi nap után nagyon rosszul voltam. Soha nem hittem volna hogy lesz még ilyen rohamom. Mikor felkelek a szobámba találom magam és Satoru kisírt szemeit néztem, elsöpröm a szeméből a haját amire azonnal reagál és felkel. Mi tagadás szó szerint a nyakamba ugrott és ha kellett ha nem folyamatosan bocsánatot kért csak annyit mondott hogy sajnálja.
-Satoru nincs semmi baj. Végül is én voltam az aki azt mondta.
-De tudod hogy ez nem igaz mert ha én nem akadok ki akkor nem lett volna semmi bajod.
-Hé nyugi tegnap átbeszéltük a dolgokat és Natsu is velünk jön vissza Tokyoba.
-Már nem azért de szerintem annak a kettőnek összekéne jönni.
-Hát jah ott bukott le Aoi hogy tegnap nem próbált rám mászni.
-Igen van benne valami.
-Hé Satoru minden rendben van velünk? Csak mert én egyáltalán nem haragszok rád mert tudom hogy én voltam az aki mindent elcseszett.-mondom neki mosolyogva majd egy hihetetlenül gyengéd csókot kaptam tőle, szinte éreztem hogy a testem felforrósodik ahogy egyre mélyebb csókot váltunk egymással. Majd mikor éreztük hogy kezd a levegőnk igencsak megfogyatkozni, elválunk egymástól.
-Szeretlek Yuuta,mindennél jobban szeretlek és belehalnék ha valami történne veled.
-Igen énis így érzek Satoru. Annyira szeretlek.-mosolygok rá majd megsimogatom az arcát, és magam mellé húzom. Szorosan hozzábújok ő pedig oltalmazó karjaival átölel engem,én pedig újra mély álomba zuhanok.

***Aoi szemszöge***

Natsuval az ajtóban hallgatoztunk és mit ne mondjak mikor arról beszéltek hát Natsu kérdő pillantást vetett rám.
-Meg tudom magyarázni Natsu.
-Igen? Kíváncsian hallgatlak. Gyere velem a konyhába ott mindent elmondhatsz nekem.-mondja és lemegyek vele a konyhába.
-Tudod hát nem is tudom hogy hol kezdjem az egészet.
-Mondjuk a legelejétől például.
-Igen jól hallottad bejösz nekem szóval gyere el velem egy randira kérlek.-nézek rá majd hangtalanul bólint egyet én meg majd kiugrok a bőrömből. Megbeszéltünk és este elmegyünk egy étterembe utána meg sétálunk a parkban vagyis pontosabban ő vezet hisz annyira nem ismerem a várost. Berontok az öcsémékhez ahol Yuu szorosan Satoru-hoz bújva alszik, bár amikor benyitottam Yuu rám emelte álmos tekintetét és kezdtem parázni.
-Remélem kibaszott jó okod van arra hogy így rontasz be ember.
-Hű Yuu mérges engem tuti kinyír most.
-Abban biztos lehetsz baszod,hogy most megdöglesz.-igen Yuu-ról tudni kell ha mérges kibaszottul ijesztő az biztos.
-Yuu nyugii aludj vissza szépen. Aniki te meg közlekedj normálisan vetted?.-áldom ilyenkor Satorut hogy le tudja nyugtatni őt. Egyáltalán hogy nem szakítottak még? Ez nekem magas habár kiegészítik egymást szóval biztos jól megvannak. Halkan kisétálok a szobából majd átmegyek Natsu-hoz.
-Mi a baj Aoi?
-Yuu kinyírt engem a puszta tekintetével.
-Aludt? Mert ha igen akkor örülj hogy nem ugrott neked.
-Igen és ne tudd meg, ha nem lett volna ott Satoru akkor már halott lennék.
-Tudom egyáltalán nem szabad felkelteni föleg nem berontani mert megkarmol vagy megüt.-mondja majd egy hosszú sebet mutat a karján.
-Ezt Yuu csinálta?
-Aha ő volt. Múltkor berontottam hozzá és megkarmolt engem.
-Úristen egy vadállat ha felkeltik.
-Ugyan dehogy csak ne zaklasd alvás közben.-egy darabig még beszélgetünk majd dél fele óvatosan benyitok tesómékhoz. Szerencsére Yuu már fent volt, leültem az ágyra majd elkezdtem neki mesélni hogy elhívtam randira Natsut, erre ők elkezdtek engem ellátni mindenféle tanáccsal. Majd mikor elérkezett az este izgatottan vártam Natsut az ajtónál. Majd mikor meglátom szószerint megállt a szívem. Odajön hozzám majd pirulva néz rám.
-Nos indulhatunk?
-Igen mehetünk.
Mosolyogva sétálunk a kedvenc étterme felé ahova hamar meg is érkezünk. Leülünk és rendelünk. Beszélgetünk ettünk és ittunk majd miután végeztünk, fizettem és elindulunk sétálni. Kínos csend volt köztünk és ez nem jó.
-Hé Aoi nem vagyok unalmas?
-Mi? Nem dehogyis. Én nagyon jól éreztem magam veled.
-Igen énis így érzek.-mondja mosolyogva majd tovább megyünk. Sokáig sétáltunk és beszélgettünk majd hazaindultunk, egyszer csak azon kapom magam hogy Natsu megfogja a kezem. Mosolyogva megyünk tovább és a kapunál átkarolom a derekát és magamhoz húzva szenvedélyesen megcsókolom őt amit azonnal viszonoz.

Szép estét mindenkinek aki erre téved ^^ úgy érzem hogy ez az utolsó előtti fejezet és gommen hogy ilyen rövid lett❣️
Ha tetszett akkor nyomjatok egy vote-ot 🌟 ^^