The orphan /HUN/(BEFEJEZETT)

7.rész

-Jó reggelt hercegem-suttogtam Akky fülébe.

-Hmm hány óra?-kérdezte rekettes hangján amit úgy imádok és már nyúlt is a telefonjáért, hogy megnézze mennyi az idő-Ayato..még csak hajnali 4 van-nézett rám szúrós szemekkel.

-Tudom, de kirándulni megyünk. Siess pakolj össze, de csendesen, mert nem akarom hogy a többiek is megtudják.

-Szó sem lehet róla, hiszen beteg vagy!

-Nah majd veszek fel maszkot meg rétegesen öltözök meg viszek gyógyszert is-nyafogtam neki.

Hosszas hallgatás után megszólalt.

-Jó-kelt ki az ágyból és a szekrényhez lépve kivett magának pár ruhát- hány napra megyünk?

-Nem tudom, tessék itt a bőrönd-toltam oda neki a bőröndöt amibe már mindent belepakoltam kivéve a ruháit.

-Kész vagyok-suttogta egy kis idő elteltével.

Becipzároztam a bőröndöt majd felöltözve, útra készen kilógtunk a házból. Beraktam a kocsi csomagtartójába a csomagunkat és már indítottam is a járműt.

Út közben Akky is bealudt, szerencsére mivel még én sem tudom hova menjünk. Már egy ideje vezettem mikor eszembe jutott egy jó ötlet.

*pár órával később*

Leparkoltam a bérelt ház mellé, a tengerparton volt, jó messze az emberektől. Oldalra néztem az alvó Akihitora aki még mindig édesen szunyókált. Apró csókot nyomtam szájára amit utánna meg is nyalt.

Kiszálltam a járműből és a bőröndöt bevittem a kis épületbe, nagyon otthonos. Egy apró konyha ami egyben az étkező, egy kisebb fürdőszoba és egy hálószoba. Akár örökre itt tudnék maradni Akihitoval.

Lépteket hallottam meg a konyhából. Mosolyogva figyeltem ahogy Akky kíváncsian néz szét a házban.

-Hol vagyunk?-kérdezte meglepetten.

-A szerelmi fészkünkben. Nincs kedved fürdeni? Gyönyörű a tengerpart.

-Ayato, hideg van. Ráadásul szerintem esni fog-amint ezt kimondta az ég dörgött egy hatalmasat és villám csapott le a közelben, az eső meg úgy kezdett el esni mintha évekig nem esett volna.

-Nem kellene inkább hazamenni? Majd máskor kirándulunk.

-Nem, jó lesz, ez csak egy kis eső-mondtam és próbáltam visszatartani feltörő köhögésem-Szeretnél enni valamit?

-Igen, megnézem vane itt valami-mondta majd kiment a szobából. Utánnamentem és mosolyogva figyeltem ahogy a pultnál készíti az ételt. Odaálltam mögé és derekát átölelve figyeltem.

Megettük az ételt és én bevettem a gyógyszert majd befeküdtünk a puha meleg ágyba. A szűnni nem akaró vihartól nem bírtunk kimozdulni. Bekapcsoltuk a tv-t de nem ment benne semmi normális így inkább beszélgettünk.

-Ayatooo unatkozoom. Nem lehetne hazamenni? Majd legközelebb eljövünk amikor jó idő lesz-nyafogott Akky aki már nagyon unta az ágyban való fetrengést.

-Majd holnap hazamegyünk, most fáradt vagyok-mondtam és magamhoz húzva lehunytam szemeimet.

-Rezeg a nadrágod-mondta egy kis idő elteltével. Előhalásztam a zsebemből a telefonom és láttam, hogy  Miyuki hív.

-Szia-szóltam bele rekedtes hangon.

-Szia?! Mi az, hogy szia?! Hol vagytok? Mindenki titeket keres! Vagy ezerszer hívtunk de egyikőtök sem vette fel a telefont! Tudod mennyire aggódtunk? Azt hittük valami bajotok esett-a végére már nem hangzott dühösnek, inkább aggódott és már már a sírás szélén állhatott.

-Eljöttünk, hogy egy kicsit kettesben legyünk. Nem esett semmi bajunk, és lehet már holnap hazamegyünk mert rossz az idő.

-Mojwst gysrtertek hazsrta messrt hrrsatsrarsma vigrra lerss-borzalmas volt a vonal és hirtelen meg is szakadt. Felerősödött a vihar, a villámlások is egyre sűrübben jöttek.

-Ayato én félek-bújt oda hozzám Akky.

-Nyugi, nem lesz semmk baj. Holnap hazamegyünk. Addigra hátha lecsendesedik a vihar.

Próbáltam megnyugtatni több kevesebb sikerrel majd kezét megfogva vittem be a fürdőszobába. Engedtem a kádba jó meleg vizet majd egy apró csókot nyomtam szájára és magárahagytam.

Bementem a konyhába és kerestem valami nasi félét. Rágcsálnivalóval mentem vissza a szobába és a csatornákat váltogatva megállapodtam az egyiken ahol valami film ment. Akky amint kilépett a fürdőből én be is mentem. Gyorsan megfürödtem és bebújtam Akihito mellé az ágyba. Eléggé lehült a levegő.

-A hivar kezd csendesedni-törte meg a csendet.

-Igen, szerintem aludjunk, hulla vagyok-mondtam és Akky bólintott majd kinyomta a tv-t. Magamhoz ölelve hunytam le szemeimet.

-Jó éjt-csókoltam nyakába.

-Jó éjt-nyomott puszit a számra.

Nem akarok hazamenni...

Sziasztok!
Nah meghoztam ezt a részt is. Nem lett túl hosszú..sőt csak 658 szó lett...
De a többi rész a szokásos hosszúságú lesz (1000+)
A helyesírási hibákért bocsii😶
Köszi, hogy elolvastad!
Nemsokára várható a következő rész ami eseménydúsabb lesz és hosszabb :3