The orphan /HUN/(BEFEJEZETT)

1.rész

,,Lassan lépkedtem felé majd egyre közelebb hajoltam ajkai felé"

Már csak pár centi választotta el ajkainkat de gyorsan észbekaptam, hogy ilyet mégsem kellene...legalábbis most még nem.

Odamentem a szekrényemhez és szabaddá tettem a felét Akihito számára. Mivel nem akartam felébreszteni azzal, hogy az asztalomat arrébtolom így megnéztem ki van itthon.
A szobákat nyitogatva rá kellett jönnöm, hogy kettesben vagyok itthon Akihitoval. 

Egy sóhaj kíséretében mentem le a lépcsőn, hogy kinyissam az ajtót Harunak aki szüntelenül csak csengetett.

-Leszállnál a csengőröl? Valaki aludna...-mondtam majd elálltam az ajtóból, hogy bejöhessen. Bementünk a nappaliba és levágódtunk a kanapéra.

-Bocs, de híreim vannak. Aemi szakított Keigóval. Szegény srác teljesen magába zuhant. Ezért Keigo bulit rendez amivel majd feledtetni akarja Aemit. Szóval ma buliba megyünk és a földig leisszuk magunkat-mondta izgatottan. Komolyan úgy viselkedik mintha ez lenne az első buli amire elmegyünk...de miért pont ma van az a buli? Már egy hete megbeszéltük, Rinnel meg Rennel, hogy melyik házba törünk be. Sabura is beleegyezett...nem mondhatom le egy buli miatt.

-Bocs, tesó de nem érek rá.

-Mire nem érsz rá?- kérdezte meg rekedtes hangján Akihito. Lágy léptekkel közeledett felénk majd leült mellém a kanapéra. Haru amint megpillantotta a szája is tátva maradt.

-Elhívtam Ayatot egy buliba de ezek szerint progjamja van...Haru vagyok, neked lenne kedved velem bulizni?-mászott Akihito képébe.

-Öhm-Aki kérdőn nézett rám majd folytatta-Legyen. Elmegyek veled.

-Király..akkor 10-re itt vagyok érted, hulla részegek leszünk-kiáltott fel Haru. Még sose hozta lázba ennyire semmi se- Várjunk, Akihito te hány éves vagy?

-20-mondta halkan.

-Zsír..nah akkor lépek is. Majd jövök-mondta és közben kiviharzott a szobából. Megnéztem a telómon, hogy hány óra és láttam, hogy dél már régen elmúlt. Ma még nem ettem semmit.

-Akihito-fordultam felé-te nem vagy éhes? Mert nekem kopog a szemem az éhségtől.

-Igen,  nekem is-mondta majd egyszerre felpattantunk és bementünk a konyhába. Nyitogattuk a hűtőt de nem akart kaja teremni benne. Nem volt más választásunk mint elmenni enni.

-Mit szólnál egy kis Shabu-Shabuhoz?

-Tökéletes-mondta ragyogó szemekkel. Felvettük a cipőinket és már indultunk is. Ismerek egy nagyon jo Shabusoz helyet nem messze a lakásunktól. 10 perc séta után meg is érkeztünk. Bementünk a kis étterembe és egy hátsó boxban foglaltunk helyet. Jött a pincér és felvette a rendelésünket.

-Te miért nem mész Haruval bulizni?-törte meg a csendet Akihito.

-Dolgoznom kell-mondtam és beleittam a vizembe. Észre se vettem magam de már egy ideje Akihitot bámulom...ez a srác valahogy elvarázsol. Hófehér haja, fehér szeme jeges tekintetet ad neki. Bőre olyan sápadt fehér mintha nemis csörgedezne ereiben vér. Megérezhette, hogy őt nézem mivel gyönyörű íriszeit rámemelte. Elvesztem tekintetében, különösen tetszett, hogy állta a tekintetem. Nem tudom mennyi ideig nézhettük egymást szavak nélkül de az egésznek a pincér vetett véget, aki meghozta az ételünket. Míg jóízűen elfogyasztottuk a kajánkat, közben egész sokat beszélgettünk.