Amerika kapitány - Anna

2

1957. március – Sopron, Magyarország
Szegedi-gettó Kísérleti Labor

- Uram, itt van minden, amit kért – mondta fontoskodva egy fiatal férfi.

- Köszönöm, Anton, innen átveszem – válaszolta egy másik, fehér köpenyes férfi, miközben felhúzta kezeire a fekete gumikesztyűt.

De a fiú nem távozott. Gondterhelten nézte a boncasztalon fekvő, fiatal lány élettelen arcát.

- Uram, biztos, hogy sikerülni fog a kísérlet?

- Anton, a legjobb emberektől tanultam... Minden rendben lesz.

- De...

- Mondom, átveszem – szólt közbe a férfi, felvéve a zsúrkocsiról egy kést, majd felvágta a lány mellkasát.

Anton kételkedve rázta meg fejét, majd kiment a helyiségből.

Ahogy a folyosón sétált, gondolatiba merült.

„Bolond ez a magyar orvos, ha azt hiszi, a Hydra támogatásával sikerülni fog neki ez a terv... Hiába tanult a második világháború idején Howard Starktól és Arnim Zolától... Ezzel a kísérlettel csak maga alatt vágja a fát. Fiatalokon tesztelgeti az ostoba elméletét, miszerint létre tud hozni egy olyan katonai sereget, ami egyszerre szuper katona és egy báb, amit irányítani tud... Az '56-os forradalomban elesett embereket eltemetni kéne, nem pedig szétszedni apró darabokra és manipulálni őket... Még ha be is köszönt egy újabb háború, vagy forradalom, akkor sem fogja tudni őket a csatamezőre küldeni. Csak remélni tudom, hogy el fog bukni és feladja ezt a baromságot."

Egy nappal később

Anna mellkasa megfájdult. Legszívesebben ordított volna, de nem jött ki egy hang se a száján.

Próbált felülni, de valami visszatartotta.

Lassan kinyitotta a szemét és körbenézett.

- Mi a... - motyogta.

Meglepődve tapasztalta, hogy szeme egészséges. Nem látott homályosan, mindent tökéletesen látott.

„Mi ez a hely? Hol vagyok?"

- Á, hát felébredtél, Annácska? – kérdezte negédesen egy férfi. Anna odanézett és egy jól öltözött, magas férfit látott meg. – Ez igazán remek hír. Anton! Jegyezd fel! Tízből csak kettő ébredt fel.

A mellette álló nyurga, alacsony fiú azonnal irkálni kezdett, majd követte a férfit, aki Annához ment.

- Az izomzata rendben, bár többet vártam volna el a szuper katona szérumtól... A látása hogy van, kisasszony?

Anna összehúzott szemekkel nézett a férfira.

- Tökéletes – szűrte fogai között feszülten. – Ki maga?

- Doktor Pálosi István. Te pedig Paufler Anna.

- Tudom, ki vagyok. Mi lett a forradalommal? Miért nem vagyok ott?

Pálosi doktor megdöbbenve nézte a lány.

„Mégis hogy emlékszik ezekre? Nem kellett volna elfelejtenie, hogy ki ő és mi történt? Valamit elrontottam? A másik alanynál minden rendben ment, jó tapasztalataim voltak... Mi volt a hiba? Milyen lépést hagyhattam ki?"

- A szovjetek győztek...

- Hogy... tessék? – kérdezte elnyílt ajkakkal a lány.

Sok emlék úszott be gondolatába. Az egyikre keserédesen elmosolyodott és visszaejtette fejét a vaságyra.