Amerika kapitány - Anna

6

Anna és Steve, miután megreggeliztek, készülődni kezdtek.

A lány ismételten a falba verte a fejét, mivel túlságosan is, hogy kiöltözött.

Mérgesen kapkodta le magáról ruháit és egy egyszerű farmer, póló és bomber dzseki mellett döntött.

Éppen cipőjét húzta fel, amikor ajtaján kopogtattak.

- Máris megyek, Steve! – kiáltott ki hálószobájából, majd kiugrált fél lábon az ajtóhoz, hogy kinyissa a férfinak.

- Hoppá, nem engem vártál? – mosolygott rá Natasha.

Anna megdöbbenve állt a nő előtt, aki intett, majd besétált a lakásba.

- Hát te meg?

- Csak gondoltam benézek hozzád. Hallottam, hogy együtt mentetek futni a Jégkirállyal, utána meg azt, ahogy ide jöttök vissza. Ő most hol van? Csak nem zuhanyozik?

Natasha sejtelmesen pillantott a lány hálószobája felé, ahol a fürdő is található volt.

Anna zavartan kezdett magyarázkodni.

- Ő a saját szobájában van! Nem történt semmi! Együtt futottunk reggel, aztán átjött reggelizni! Ennyi történt!

- És most hová mentek? Kettesben...? – mosolyodott el pimaszul a nő.

- Ne kombinálj! Tényleg nincs semmi! Gondoltam elviszem Peggyhez.

- Te el akarod rontani az esélyeidet? – ragadta meg a vállait Natasha, majd rázni kezdte. – Elment az eszed? Ha most elviszed Peggyhez, semmi esélyed nem lesz, hogy az ujjaid köré csavard a pasit!

- Natasha, állj már le! – förmedt rá Anna. – Én nem akarok semmit Rogerstől! Kettőnk közül, neked ment el az eszed!

A vörös hajú nő fintorogva nézett végig a lányon. Azon kattogott a feje, hogy elmondja-e neki, mit hallott azelőtt, hogy bekopogott hozzá. Végül megszólalt.

- Anna... a kapitány helyes lánynak tart. Hallottam, ahogy beszél Peggy képéhez.

- Hogy micsoda? – lepődött meg a lány, majd a hajába túrva felsóhajtott. – Ez nem változtat semmin. Attól még elviszem hozzá. Kötelességemnek érzem!

- Ahogy érzed – adta fel a küzdelmet Natasha. – Csak aztán nehogy hozzám gyere szívfájdalmaid miatt! Az ajtóm előtted zárva lesz!

Anna kételkedve nézett a nőre.

Tudta, hogy ez úgy sem így lesz. Ő lesz az, aki beront a szobájába és magához húzza, hogy ne szomorkodjon.

- Jól van, Nat, de most nem érek rá! – vette fel másik cipőjét is a lány. – Bármelyik pillanatban...

- Megérkezhetek? – vágott szavába a szőke férfi, aki az ajtóban állt. – Igazából, ebben a pillanatban, de igen. Megérkeztem.

Anna zavartan sütötte le szemeit, majd megérezte magán a nő tekintetét és ránézett.

Eszeveszettül vigyorgott, majd kacsintva távozott a helyiségből.

- Jó szórakozást! – szólt még, mielőtt elfordult volna balra.

- Akkor... indulhatunk? – nézett kíváncsian Annára Steve. – Mivel megyünk?

- Mivel a kocsim most Tonynál van, ha nem gond, motorral?

- Miért van a Bádogembernél az autója? – nézett értetlenül a kapitány.

- Megjavítja. Volt egy kis balesetem a múltkori küldetésnél és mivel ő itt a vas-szaki, rábíztam – vonta meg vállait a lány, majd felkapta a cipős szekrényről a kulcsokat. – Egy vagy kettő?