Amerika kapitány - Anna

1

1956. október – Budapest, Magyarország

Szent Margit kórház

Az épület zárt ablakán beszűrődött gépfegyverek szüntelen zaja, bombák robbanása, nők és férfiak kiabálása összemosódott a rádióból szóló, feszültséget oldó zenével.

Fertőtlenítő, vér és a géz jellegzetes szaga keveredett a levegőben.

- Még érzéstelenítőt! – kiáltotta egy nő.

- Még sebesültek! – kiáltotta egy férfi, vállán hozva egyik bajtársát, mögötte többi társa, szintén vállukon két emberrel.

A sebesültek felett tevékenykedő nők egy emberként sóhajtottak fel.

Nem volt több hely. Szinte sehol. Se az utcán, se a pincékben, emeleteken...

- Tegye a földre! – sietett be az ajtón egy csapzott kontyú nő.

A helyzet ellenére is próbált mosolyogni és véres kezével eltűrt egy kósza tincset arcából.

- Anya! – lépett oda hozzá egy lány, katona ruhában és piszkosan. Vállát egy fegyver nyomta, zsebét pedig töltények húzták le. – Kevesen vagytok! Hol a többi nő?

- Az utcán – felelte nyugodtan a nő, lehajolva a földön fekvő, fájdalomtól nyögdécselő férfihoz és az állapotát kezdte felmérni. – Nyílt seb a bal karon. Ki kell szedni a golyót, máskülönben nem tudjuk összeölteni. Hozzon valaki egy csipeszt!

- Anya, kérlek, figyelj rám...

- Anna, drágám, kérlek – mondta az asszony, oda sem fordulva. – Menj vissza az utcára. Most ott van rád szükség.

- Ugyan ezt mondtad apának is! – csattant fel a lány. – És ő hol van most? Valahol Szegeden!

- ANNA! – fordult most már hátra a nő, idegesen.

A lány megdöbbenve nézett le anyjára, aki visszafordult a sebesülthöz, és miután megkapta a csipeszt, neki is látott a gyors műtétnek.

Anna az előbbi kis összetűzése anyjával, társai aggódó gondolatai, hogy vajon túl élik-e bajtársaik a sebesüléseket, a nők a kapkodás miatt a sebesültek felett, nem vették észre, hogy az utcán egyre többen kezdtek el kiáltozni és szaladni a kórház irányába, menedék után reménykedve.

Csalódottan igazította meg a lány vállán a fegyvert, majd intett még épp társainak, hogy induljanak vissza a többiekhez.

De nem tudtak kijutni a helyiségből, mivel abban a pillanatban betört egy ablak.

Ijedten guggoltak le, miközben hátra fordultak, fegyverüket a helyes tartásba helyezve.

A szobában jelen lévő nők kétségbeesetten sikoltottak fel és kapták fel a fontosabb dolgokat, hogy a pincébe meneküljenek a golyózápor elől, ami már egyre több ablakot tört apró darabokra.

- Anya, menekülj! – kiáltotta Anna a nőnek, aki abban a pillanatban állt fel. – Ne! Maradj a földön! Kússz ki! Siess!

De a nő nem hallotta meg a sikoltozás és fegyverek zajától lánya intő szavait. Még próbált elsietni az egyik fiókhoz, hogy ő is felkapja a fontos kellékeket.

- ANYA! Hagyd! – kiáltotta szüntelenül a lány, elsütve közben a fegyverét. – Nem hallod?

- Ezt a férfit el kell vinni!